Normális, hogy ettől félek? Más is van így?

El kell fogadnunk, hogy minden élőlény megszületik, él, virul, majd megöregszik, megbetegszik, és végül elhalálozik. Ez az élet rendje. Annyit tudunk tenni, hogy ezeknek a kisállatoknak a rövid életét boldoggá tesszük, ezáltal mi is boldogok leszünk, hogy gondoskodhatunk róluk, hogy szeretgethetjük őket. Az senkit ne tartson vissza egy állat tartásától, hogy egyszer majd el kell veszítenie. Úgy kell felfogni ezt az egészet, hogy erre nem is gondolunk.

Amikor majd ott lesz az ideje, akkor majd foglalkozunk a témával, gyógyítjuk a betegségeit, és megkönnyítjük az öreg napjait azzal, hogy amiben tudunk segítünk neki. Ez is tartogathat közös boldog tapasztalatokat, és hát persze, amikor eljön a kis lélek távozásának az ideje, akkor is ott legyünk vele, és kísérjük el lelkünkkel, szívünkkel az utolsó útjára, a boldog harcmezőkre.

Ez az élet rendje, de tudni kell, hogy a lélek soha nem hal meg, csak eltávozik egy másik világba, amely a mi szemünknek láthatatlan világ, de a lelkek ott látják egymást, és örülnek egymásnak.