Minek kell félni a kígyóktól?

Neveltetés miatt. Mint már írták előttem az emberek állattól való fóbiája 90%-ban lényegében belénevelik az emberekbe. Mert, ha a kisgyereknek azt mondják, mikor találkozik egy siklóval, hogy "Jaj, ne menj oda. Megharap, stb." akkor a kis gyerek mit szűr le? Félni kell a kígyóktól, mert veszélyes lehet rám.

Meg mint már írták is egyszerűen nem tanítják meg az embereknek a magyar állatvilágot. Sok ember az elismert magyar kutyafajtákat se tudja felsorolni, így ne is csodálkozunk, ha ennyire nem ismerik a magyar kígyófajtákat.

Én sem értem... Egyre több itt az ilyen kérdés, egyesek már teljesen pánikba vannak esve, hogy bemászik hozzájuk a kígyó a házba (frászért nem rak fel szúnyoghálót ha ennyire félnek?!), pedig még kígyók sem láttak a környéken.

Ráadásul újra és újra leírjuk, hogy nem él Magyarországon mérges kígyó (a keresztes és a rákosi/parlagi vipera alig fordul elő és csak kis területen honos). Direkt linkelünk, hogy megismerjék a kígyófajokat, de azt meg nem merik megnyitni, mert jaj.

A pókoktól legalább okkal fél az ember, mert bizony előfordul olyan is, ami veszélyes lehet (nálunk pl. egy időben sok volt a fekete özvegy), vagy ha nem is halálos, akkor is olyan a marása, hogy hónapokig szenvedhet vele utána az ember, mert gennyedző, lassan gyógyuló seb lesz.

Oké, megértem, hogy egyesek a kígyóktól félnek, de legalább értenék meg, hogy a félelmük alaptalan és megölni nem kell/szabad egyiket sem, csak kerülje el és kész. Vagy ha ott van a kertben, akkor kérjen meg valakit aki megfogja és elengedi messzebb.

De rettentő buták az emberek, így sajnos...

Egyébként ezt már én is kifejtettem egy másik kérdésnél, hogy nincsenek eléggé tájékoztatva az emberek. (Bár látod, itt is hiába írjuk nekik, fújják a magukét és utána is ölik a kígyókat halomra.)

A legtöbb ismeretterjesztő műsor külföldi, leginkább az USA-ban élő kígyókkal foglalkozik.

Az emberek meg inkább leülnek való világot nézni, minthogy tanuljanak valamit vagy olvasgassanak.

Különben szerintem intelligencia kérdése is. Én is úgy nőttem fel, hogy mindent irtottak körülöttem és nem engedték még megnézni sem, mert megharap stb. Persze én az a típus voltam akit nem érdekelt, illetve visszakérdeztem, hogy honnan tudják, volt-e már ilyen eset, láttak-e a saját szemükkel stb. A Balatonban úszó siklónál is mindenki ordított és szaladt, engem meg rángattak, én meg ordítottam, hogy de nem veszélyes, nem megyek ki a vízből. Még akkor sem hitték el, amikor megfogtam és ott úszkált körülöttem, ilyenkor mindig azt mondják, hogy csak szerencsém volt vagy biztos beteg volt az adott példány! :D

Az a baj, hogy sokan nem gondolkoznak, hanem elhisznek mindent. Oké, hogy a szüleiben az ember legtöbb esetben bízik, de azért merjünk már megkérdőjelezni tényeket és véleményeket is. Legalábbis nem ártana, mert anélkül felesleges élni, nem jutunk előre (vagyis én és még sokan mások igen, de a többség...).

Én nagyon állatbarát ember vagyok. Nagyon szeretem az állatokat, nem tudnám őket megölni. De kígyófóbiám van. De ettől függetlenül elfogadom őket és örülök, hogy Magyarországon nincs belőlük sok viperákból meg még kevesebb. A fóbia nem abban nyilvánul meg nálam, hogy attól félek, hogy megmarna és fájdalmat okozna ezzel. Hanem ha meglátok egyet még akár tv-ben vagy csak rájuk gondolok a hideg kiráz. Ha hozzá kéne érnem nem simogatni,csak hozzáérni egy ujjal azt sem tudnám ha cserébe megnyerném az 5ös lottót sem. Ez egy olyan fóbia mint másnál pl. a tériszony. Persze ezeket a fóbiákat le lehet küzdeni, de nem egyszerű és lehetne az emberekben több empátia is egy kigyófóbiással szemben úgy mint ahogy azokkal is akik tériszonyosak vagy klausztrafobiások stb stb. Én megölni sem tudnám őket, egyrészt azért mert ahogy már írtam állatbarát vagyok nem lenne szívem kínozni. Másrészt hozzá se mernék nyúlni még bottal sem...inkább futnék vagy bezárkóznék vagy ordítanék mint egy őrült fogalmam sincs mit váltana ki belőlem. Én kertes házban élek vidéken dombok, hegyek övezte vidéken de szerencsére nem igazán találkozik az ember vele ilyen vidéken sem. Egyetlen egyszer láttam az ajtó előtt 2 méterre lévő járdán volt egy sikló kb.50 cm-es lehetett. Nagyon megijedtem a szívem csak úgy kalapált, szerintem párszor sikítottam is 13 éves lehetettem de nem tudom pontosan mennyi. Nyitva volt az ajtón mert szoktam szellőztetni meg minden, hát hálát adok a jó Istenkének, hogy nem találta meg az ajtót. Az volt a szerencsém, hogy az 5 cicám körben állták szó szerit körben és vigyáztak rá. Nem bántották csak vigyáztak rá az össze volt gömbölyödve. Nyári szünet volt. Gyorsan hívtam anyát és ő intézkedett a szomszédot áthívta és elvitték nem tudom, hogy mit csináltak vele. De gondolhatjátok, hogy utána állandóan csak azt néztem itt a házban, hogy mi van ha becsúszott egy mert mondjuk 2én voltak és az egyik leleményesebb meg gyorsabb volt és bekúszott (persze, nem így volt, de na). Nagy sokk volt ez nekem. Azóta azért jobban figyelünk a szellőztetésre.

Hogy mások miért ölik meg őket azt nem tudom. Ha belegondolok akkor talán azért ehet mert a megijedéstől valahogy az van benne az emberben, hogy meg kell ölni. Vagy a másik az lehet, hogy nehogy visszajöjjön, vagy ideszokjon és azért ölik meg. Vidéken megeshet az én már hallottam olyanról, hogy kertes ház udvarán valahol élnek a siklók és ott szaporodnak is. Meg ugye vannak azok akik nem szeretik az állatokat, nem így nevelték őket. De ezek az emberek nem csak, hogy siklót/kígyót de más barátságos állatot is képesek megölni akár macskát, madarat stb.