Nyúl egyedül tartása egyenlő az állatkínzással?

"a kutya és a macska teljesen külön világ, nem szabad összekeverni őket a kisállatainkkal.

...

mert egyszerűen nem tartják őket jól, csak kínozzák. buták az emberek és önzőek."

Valaki pedig azt hiszi hogy kutyát és macskát lehet tartani lakásban vagy pár száz négyzetméteren,elegendő nekik pár műanyag játék és pórázon rángatás(séta).

Ugyanaz az állatkínzás csak azt senki sem hajlandó elismerni,ilyen az állattartó arrogancia.

Állattartót még hibát beismerni nem hallottam.

A nyulak rendkívül szociális lények, a természetben is hatalmas csapatokban, azon belül kisebb-nagyobb családokban élnek. Mindenkinek megvan a maga rangja és kapcsolata társaival szemben. Hozzánk hasonlóan ők is vágynak a szeretetre, fajtársaik közelségére, egymáshoz bújnak, játszanak, szexuális életet élnek (még az ivartalanított állatokban is gyakran feljön ez az ösztön), ápolják egymást, kölcsönösen melegséget és biztonságot nyújtanak. Megfigyelhető, hogy mikor egy füles alszik, társa éber marad, hogy az nyugalomban pihenhesse ki magát, tudatában annak, hogy veszély esetén az őr dobbantással jelez majd. Ha csak esznek vagy pihennek, akkor is mindig figyelnek társukra.

Az egyedül tartott állatoknál a boldogtalanság és az unalom mellett rengeteg viselkedési probléma (pl. a ketrecrágás, zörgés, őrült kaparás) vagypszichés megbetegedés (pl. depresszió, agresszió) tűnik fel, s ezek nem csak a mentális egészséget károsítják. A magányos nyulak kevesebbet mozognak és gyakran esznek csupán unalomból, ami elhízáshoz vezet. A túlsúly mintegy 20%-kal rövidíti a nyusziéletet. Az immunrendszer gyengül, ízületi,- szív- és keringési problémák alakulnak ki, csakúgy mint a cukorbetegség, vitaminhiány, bőrmegbetegedések. A belső szervek könnyen elzsírosodnak (pl. zsírmáj) - ez az egyik leggyakoribb okozója a nyuszik hirtelen halálának. Az unalomból, figyelemfelkeltésből történő ketrecrágás károsítja a fogakat, különböző fogproblémák alakulhatnak ki, nem beszélve az esetlegesen lenyelt festékdarabokról.

Még nagyobb veszélyben vannak a kint tartott nyuszik, hiszen a nyulak a telet összebújva, egymást a testhővel melegítve vészelik át, egyedül könnyedén megbetegszenek, megfáznak, megfagynak. Ráadásul több nyúl többet mozog. A mozgás különösen fontos nagy hidegben: egyrészt kevésbé fáznak, másrészt pedig csak az aktív nyúl marad fitt, jobban bírja az időjárás megpróbáltatásait.

Sokan azt gondolják, hogy ők eleget foglalkoznak kedvencükkel ahhoz, hogy társ nélkül is jól meglegyen. Nos, ha napi 24 órát töltenénk nyuszinkkal, társasági szükségleteit azzal sem elégítenénk ki. Jobban mondva pontosan annyira, mintha mi lennénk egyedül és csak nyulak vennének körül bennünket, egyetlen másik ember sem. Le tudnánk így élni egy életet?

Mi nem tudunk nyuszinkkal kommunikálni és megadni neki azt, amire szüksége van. Vagy esetleg van olyan gazdi, aki lenyalogatja kedvence fülét, kergeti a ketrecben szagüzeneteket hátrahagyva vagy az utolsó salátalevélen veszekszik vele? Kétlem.

Gondoljunk csak bele! Ha mondjuk naponta 4 órát intenzíven foglalkozunk kedvencünkkel, akkor is marad 20 óra, amit egyedül tölt. Ez havonta 600, évente 7300, egy nyusziéleten át pedig több, mint 58.000 magányos órát jelent. Természetes körülmények között a nyulak évi 365 napon napi 24 órát töltenek együtt, s ebből minden nap körülbelül 7 órát összebújva fekszenek.

Nem véletlen, hogy egyes országokban, mint Svájc, Ausztria vagy Németország, törvény tiltja a nyulak egyedül tartását. A hosszúfülűeknek a boldog, kiegyensúlyozott, egészséges élethez szüksége van legalább egy társra a saját fajából.

Nézzük meg a leggyakoribb válaszokat, amiket egyedül tartott nyulak gazdái adtak arra a kérdésre, miért él magányosan kedvencük, miért nincsen társa.

1. Az én nyulam jól érzi magát egyedül. Jól ismerem, tudom, látom, hogy boldog.

A nyulak nem tudnak beszélni, elmondani, hogy mennyire rossz a magány. Ezt számunkra látható módon kifejezni sem képesek, szomorúságukat jól leplezik. Azt, hogy boldogtalanok, általában csak akkor vesszük észre, ha megajándékozzuk egy társsal, és látjuk, mennyire örül az új barátnak, mennyire boldogok, együtt esznek, alszanak, játszanak, tisztálkodnak.

Sokan gondolják, hogy amikor a nyuszi virgonc és ugrál, nyalogatja a gazdáját, akkor örül és boldog. Ám ezek alapvető, ösztönszerű cselekvések. Egy magánytól szenvedő fülesnek is van mozgásigénye, ezért - bár kevesebbet, mint társaságban - ugrál, cikázik, ahogy a tisztálkodás is benne él, s mivel társa nincs, gyakrabban nyalogatja az embert.

Gondoljunk csak bele, mi is szociális lények vagyunk, pont ugyanúgy, mint a nyulak. Ha rosszat teszünk, magányra ítélnek: szobafogás, magáncella vagy egyszerűen csak nem szólnak hozzánk. Mi rosszat tett nyuszink, hogy mi magányra ítéltük őt?

2. Sokat foglalkozom a nyuszimmal, szinte sosincs egyedül.

Lehet, hogy simogatod, de nem nyaldosod. Etetheted, de nem fogsz vele egy finom falaton veszekedni. Lehet, hogy teszel szénát a lakhelyére, de nem fekszel be mellé és melegíted alvás közben. Lehet, hogy beszélsz hozzá, de nem kommunikálsz vele. Így hát hiába avgy mellette, egyedül van. Akármennyire is jó gazdi vagy, csak egy fajtárs válhat valódi társává.

3. A nyuszim nem magányos, egy tengerimalaccal él együtt.

A nyulak nagy tragédiája, hogy egyszer valakinek eszébe jutott ezt a két állatfajt együtt tartani. Még nagyobb szegény tengerimalacoknak.

Rengeteg kisállatkereskedésben is javasolják puszta tudatlanságból a tengerimalac és a nyúl egy ketrecben való tartását. Az ok, amiért ez olyan kedveltté vált, általában az, hogy hiába nincs egyik állat sem ivartalaníttatva, nem születnek utódok és az együttélés többnyire békés. Gyakran látni őket egymáshoz bújni, ami az emberekben azt az érzést kelti, hogy a két állat jól megvan, szereti egymást. Valójában viszont mindketten együtt magányosak. Nem hogy csak külön kontinensről jöttek (a nyúl Európából, Spanyolországból származik, míg a tengerimalacra Dél-Amerikában, az Andokban, 4000 méteres magasságban találtak rá) és a szabad természetben sohasem találkoztak volna, más nyelvet beszélnek, más a viselkedésük, így nem értik meg egymást, de még kölcsönösen sérüléseket is okozhatnak.

Prof. Dr. Norbert Sachser végzett egy kísérletet, melyben két ketrecet egy csővel összekötött, így a bennük lévő állatok át tudtak menni egymáshoz. Amikor mindkét ketrecbe egy-egy tengerimalacot helyezett, a legtöbb időt együtt töltöték. Ám amikor az egyikben egy nyúl, a másikban egy malacka volt, ami választhatott, nyuszi vagy magány, inkább az utóbbit választotta és egyedül maradt.

Attól, hogy e két állatfaj eltűri egymást, nem boldogok együtt, életmódjuk teljesen eltérő. Például tengerimalacok általában csak akkor simulnak egymáshoz, ha még fiatalok vagy félnek. Más esetben inkább tartják a távolságot. Velük ellentétben a nyulak szeretnek összebújni, napi rutinjuk közé tartozik. Hiába tűnnek olyan aranyosnak együtt, ez a malackánknak nemhogy nem okoz örömet, egyenesen irritálja.

A nyuszikhoz hozzátartozik a szociális kontaktus, a kölcsönös tisztogatás, a szőr napi ápolása is, amik a tengerimalacok esetében hiányoznak. A malac számára ez csak gyötrődéssel jár és agresszióhoz vezethet, nem beszélve a nyuszi boldogtalanságáról, hiszen soha nem fog viszonzást kapni.

A tengerimalacoknak van egy nagyon összetett, saját nyelvük, míg a nyulak csak halálos félelem esetén adnak ki hangot. Egyfelől fülesünket zavarja, stresszeli a másik lakó hangoskodása, másfelől pedig malackánk soha életében nem hallhat egyetlen hangot sem a saját nyelvéből.

Mindezek mellett a nyuszik időnként elkezdenek tombolni, aminek következtében súlyos sérüléseket okozhatnak a kis malacnak. Akár egyetlen ugrás vagy rúgás is halállal végződhet.

Egészségükhöz hozzátartozik a helyes táplálás is. Bár a két faj étrendje hasonló, a tengerimalacok szervezete nem tartalmaz a C-vitamin előállításához szükséges enzimeket, ezért azt naponta pótolni kell. Ez azonban a nyulak számára túl sok, egészsgételen, hasmenéshez vagy rossz kalcium- ill. foszfor-reszorpcióhoz vezet, aminek következménye vese- vagy hólyagkő lehet.

Összegezve tehát e két faj békességben tartható együtt, de nem válnak társakká, csak elviselik egymást. Ha boldog állatokat szeretnénk, minimum kettő tengerimalacot és kettő nyulat tartsunk együtt. Ehhez természetesen meglehetősen nagy hely szükséges, ahol a nyulak számára megfelelő magasságban lévő búvóhely található, amit a malacok nem érnek el, s ugyanígy fordítva, a tengerimalacok számára olyan házikó, ahol a nyuszi nem tudja zavarni.

Számolnunk kell azzal is, hogy a nyulakkal ellentétben a tengerimalacok nem lesznek szobatiszták.

4. Nincs elég helyem két nyúlnak.

Egy másik téma, ami a nyúl számára ugyanakkora szenvedést okoz, mint az egyedüllét, a ketrecnagyság. A kisállatboltokban kapható ketrecek egytől-egyig roppant kevés mozgásteret biztosítanak még a legkisebb nyuszi számára is. Egy vagy kettő fülesnek legalább 3 m² alapterületű hely kell napi több óra kiengedés mellett ahhoz, hogy mozgásigényét egy minimumszinten kielégíthesse. Így ha valakinek nincs helye 2 nyúl számára, akkor egyre sem.

5. Két nyúl nagyobb gond és drága is.

Egy második nyuszi csak nagyon minimálisan okoz több munkát, szinte elhanyagolható mértékben. A költségek (széna, eledel, állatorvos stb.) valamivel nőnek, de ezzel számolnunk kell, még mielőtt nyulat veszünk. S igaz, hogy valamivel több pénzt kell kiadnunk rájuk, de ez megtérül, mikor látjuk őket együtt, boldogan. Ketten kétszer annyi szeretetet adnak, valamint elkerüljük a magányos nyuszinál kialakuló viselkedési- és egészségügyi problémákat. Akinek egy nyúl megfelelő tartására van pénze, helye és ideje, annak kettőére is.

6. Ha kap egy társat, engem már kevésbé fog szeretni.

Sokan úgy gondolják, ha nyuszinkat megajándékozzuk egy társsal, minket el is felejtenek. Ez nem így van, hozzánk való viszonyuk nem változik. Amennyiben sokat foglalkozunk velük, épp ugyanolyan szelídek lesznek, ugyanaz a kötődés alakul ki két vagy több nyuszi esetében is, mint egynél. Ez a feltétlezés csak azért alakult ki, mert általában több nyuszival kevesebb időt foglalkozunk, mint eggyel, valamint a nyuszik is szívesebben bújnak fajtársaikhoz, szívesebben tisztogatják őket, mint minket. Az egyedül tartottak azért foglalkoznak többet velünk, mert rá vannak kényszerülve, nincs valódi társuk, ám ha lesz, az sem azt jelenti, hogy rólunk teljesen lemondanak.

A fajtárs - azon felül, hogy nyuszink boldogabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb lesz - előnyökkel jár. Sok mindent eltanulnak egymástól, ezáltal a félénkebbek bátrabbak, barátságosabbak lehetnek, a túl izgágák valamivel nyugodtabbak.

7. Nyuszim már túl öreg, hogy társat kapjon.

Ehhez sosem lehet túl öreg egy nyuszi. Egy hozzáillő társsal minden esetben problémamentesen összeszoktatható, a titok csupán annyi, hogy a megfelelő módon kell eljárni a társítás során. Mivel az idős fülesek általában nyugodtabbak, a fiatalok pedig izgágák, könnyebb a dolgunk egy korban hozzáillő társsal. Persze egy növendékkel is hű barátokká válhatnak, ám ekkor a a kezdet nem mindig egyszerű.

A helyes összeszoktatási mód menetéről itt olvashatsz: Tartás -> Egy nyúl nem nyúl -> Összeszoktatás.

8. Az én nyuszim nem tűr meg más fülest maga mellett.

Legtöbbször ezt a gazdik abból szűrik le, hogy mikor nyuszijukat összeengedik egy másikkal, verekedni kezdenek, üldözik egymást, harapnak, szőrt tépnek. Ekkor szétválasztják őket. Ám ha újra összeengedik, kezdődik előlről. Ez a nyulaknál teljesen normális viselkedés. Nem lesz béke, míg nem tisztázzák a rangjukat. Hagyni kell, hogy lejátsszák a menetet, csak akkor szakítsuk félbe, ha nagyon eldurvulna a helyzet, kezelést igénylő sebet ejtenek egymáson. Azonban ilyenkor se adhatjuk fel, érdemes újra és újra megpróbálni. Néhány nyúl esetében az összeszoktatás sok türelmet igényel, míg másoknál azonnal sikerül. Bárhogy is legyen, a végeredményért megéri.

A legtöbb esetben az összeszoktatás sikertelenségét a rossz módszer okozza, ám nem mindig. Olyan nyulak is előfordulnak, amik természetüknél fogva egymással képtelenek harmonikusan élni. Ilyenkor érdemes egy másik társsal próbálkozni. Van, hogy egy hosszúfülű csak a 2. vagy 3. partnerében tud békére lelni. Az ő esetükben se mondjunk le a fajtársról, ne vonjuk meg tőle ezt a boldogságot, segítsünk rátalálni. Érdemes megbeszélni azzal, akitől a nyuszit elhozzuk, hogyha netán mégsem sikerülne a társítás, fogadja vissza. Egy felelősségteljesn eladó, tenyésztő beleegyezik.

A helyes összeszoktatási mód menetéről itt olvashatsz: Tartás -> Egy nyúl nem nyúl -> Összeszoktatás.

Olvass tovább: [link]

Na utolsó, tenyésztő létedre te sem értesz a nyulakhoz!

Ivaros bakokat soha nem tartunk együtt, ez igaz, de még ivartalanokat sem ajánlott, mert a bakok vérre menően harcolnak általában. Viszont ettől függetlenül a bakokat is társsal kell tartani, ha valaki hobbiból tartja és boldog életet szán neki. A bakot ivartalaníttatni kell és egy ivartalan vagy ivaros nősténnyel együtt tartani (vagy akár egy nagyobb, vegyes csoportban). A nőstények akármennyire is területvédők, az esetek nagy részében jól kijönnek egymással akkor is, ha később kerül oda valamelyik. Akkor is, ha ivarosak. Csak megfelelő helyen, megfelelő körülmények között kell őket összeszoktatni.. ez a kulcs. S igen, örülni fog minden nyuszi egy társnak, akkor is, ha idáig egyedül élt. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz, az egészségére is pozitív hatással van. A rangot le kell rendezniük, ami harccal jár sokszor, bár sokszor csak kergetőzéssel, egymásra ugrással és szőrtépéssel - ez teljesen normális a nyulaknál. Lehet ez 10 perc vagy 10 nap is, de utána béke lesz és sokkal jobban érzik majd magukat, mint egyedül.

A véres seb nagyon ritka! Bakok között nem, de ugye nem bakokról beszélünk. Többnyire kergetőzés, egymásra ugrás, párzó mozdulatok és szőrtépés megy, illetve kisebb sebek talán, ritkán, de vérezhetnek is, még az sem durva, hanem normális. Komoly sérülés ritkán történik, de ezt meg lehet akadályozni. Megfelelő körülmények között 1000-ből egy, ha ilyen történik. Ekkor másik társat kellene keresni neki, de nem egyedül hagyni, mert úgy nem képes teljes életet élni.

Sajnos Magyarországon tényleg csak mostanában lett "felkapott", azaz most terjed el (végre) hogy a nyulat ne egyedül tartsuk. De ez csak azért van, mert minden más infó is később jut el hozzánk, nyulakat is csak az elmúlt pár évtizedben kezdtünk tartani, mint házikedvenc. Korábban csak haszonállat volt. Egyeseknek még ma is furcsa, hogy a nyuszi kiskedvenc. Főleg, ha nem törpe. De vannak országok, ahol már sok-sok évtizede házikedvenc a nyúl, sokkal jobban értenek hozzá, több tapasztalattal rendelkeznek, hogy hosszútávon mi tesz jót nekik, mi nem. Illetve sokkal jobban törődnek is az igényeikkel, Mo.-ról ez nem mondható el.. No de ahol foglalkoznak az állatok jólétével ott igenis régóta tudják többek között azt, hogy a nyúl egyedül soha nem lehet boldog - akár a tengerimalac. Ezt tiltja törvény az egyedül tartásukat.