Miért nem képesek a tenyésztők árat kiírni, mondani?

Köszönöm szépen, ezeknek utánajártam, nem hiszem, hogy olyan ember lennék, aki impulzusból akar kiskutyát. A másik kiskutyámat is én választottam ki, odaözönlött elém 4-5 kis szőrgolyó, játszhattam velük és éreztem, hogy melyik lesz számomra az igazi, melyikkel tudok leginkább azonosulni. A fajtáján belül is egy végtelen nyugodt, figyelmes állat lett felnőtt korában, nagyon "plüssmaci" alkat, lehet gyúrni, dögönyözni, hagyja magát, nagyon sok törődést kapott, soha egy agresszív reakciója vagy kiugróan rossz viselkedése nem volt és a költségeit is ismerem. Mondjuk ő relatíve olcsó volt, akkoriban tenyésztőtől került 60 000 forintba. Szétköltöztünk és mivel ő édesanyám szíve csücske, így hozzá került, nem az én otthonomba. Azóta üres minden és szeretnék ismét egy kiskutyát. Most nincs ilyen szerencsém, ez a fajta, amit kinéztem, rettenetesen drága, de a fajta méretéből és mozgásigényéből adódóan szintén egy testhezálló választásnak tűnne. Van egy kis előkertünk, de alapvetően szobakutyát kerestünk, így esett erre a választás. :) Semmiképp sem szeretnék vele flancolni, csak egy olyan kisállatra vágyom, amiről gondoskodhatok és szeretgethetem. Egy ugyanolyan egészséges, élelmes kis ebre, mint a másik. Így is sok időbe telt, amíg megfelelő összeget összeszedtem rá, végignéztem az összes kennelt, ahova valószínűleg így is el fogok menni, de egyelőre ott akadt meg a folyamat, hogy kiakadtam azon, hogy nincs sehol feltüntetve ár. Hiába megyek oda x százezer forinttal, hiába találok nekem megfelelő kölyköt, ha a tenyésztő azt mondja, hogy nála egy kutya x+1 százezer és tovább kell gyűjtenem. Tavaly ez a fajta olyan árban mozgott, amennyit most összegyűjtöttem rá. Most rávágtak úgy látszik átlagosan plusz 100-200 ezret. Nem hiszem, hogy egy átlagos embernek ez amolyan vállrándítós kiadás és nem, erre nem az a jó válasz, hogy akkor ne legyen kutyád. Egy kutyát ellátni az első fél évet követően ehhez képest aprópénz, ezt tapasztaltam már. Higyjétek el, nem a komolytalanságom vagy a felelőtlenségem miatt nem mindegy ennyi pénz. Menhelyről meg azért nem szeretnék hozni, mert sajnos nem tudni, mik lesznek a hibákból adódó rejtett költségek a későbbiekben. Ez nehéz ügy és nem kell kamaszgyerek szintjén kioktatni úgy, mint az egyik válaszolónak. Nem leszek rossz ember és felelőtlen gazdi attól, hogy kinézek magamnak egy olyan megbízható helyet, kennelt, ahol olyan árban vannak a kutyusok, amilyenre nem kell tovább gyűjteni egy vagyont és elsőnek hozzájuk utazom le megnézni a kicsiket, ha van épp alom. Tudtommal a szerződéssel, amit aláírunk, nem csak a tenyésztő vállal felelősséget és garanciát, hanem én is.

Nem zárkóznék el a keverékektől csak azért, mert keverékek, viszont nem szeretném a lekövethetetlen tartási körülmények és előzmények miatt néhány éven belül elsiratni vagy rákölteni a műtétekre (például diszplázia) annyit, amennyiből ez az egész fájdalom és procedúra elkerülhető lett volna. Számomra inkább emiatt kell a törzskönyv és a szerződés, nem azért, mert annyira ragaszkodom a fajta szabványaihoz.

Biztosan megvan annak is a maga szépsége. :) Sajnos nem tudom, mennyire tudnánk egy felnőtt, 1-2 éves kutyussal összeszokni, ez az egyik probléma. A menhelyes kölyköke viszik, mint a cukrot, a felnőtt állatokkal már nehezebb a helyzet, elsősorban nekik van leginkább szükségük egy befogadó gazdira, tőlük pedig bevallom őszintén, félek, hogy sosem lesznek olyan jólnevelt, higgadt kis ölebek, amilyen az, aki 2-3 hónapos kora óta velünk van. Ezért preferálom a kölyköt, de lehet, hogy csak beképzelem az egészet, mert csak olyan kutyussal van jó tapasztalatom, aki mellettem nőtt fel. Néha szoktam egy ismerősünk kutyájára vigyázni, ő például alapvetően nagyon édes, viszonylag tudja is az illemet, de ha például egy olyan kutyust kellene örökbefogadnom, mint ő, nem tudnék olyan őszintén örülni neki. Rettenetesen önfejű, nem is annyira ragaszkodó még a gazdihoz sem, nem annyira érzékeny az interakciókra, mint az enyém, olyan kis mafla, ami nekem csalódás volt a sajátom mellett. Inkább a cicákra jellemző viselkedést mutatta, lehetett szeretni, de úgy igazán nem hagyta magát, hamar felkelt és otthagyott, ha simogattam. És a gazdival is ezt csinálja, nem tudom, hogy így lett nevelve vagy eleve ilyen típus, ő egyébként egy mérettel nagyobb fajta, Beagle keverék.

Emellett sajnos nekem nincs jó tapasztalatom a menhelyes kutyusokkal. Epilepszia, allergia, ízületi gondok, hiperaktivitás, hirtelen agresszív viselkedés... Persze nem a te igazadat szeretném megkérdőjelezni, inkább csak szeretném megindokolni a saját álláspontom. Lehetséges, hogy körülnézünk egy menhelyen vagy inkább egy fajtamentőnél. Sajnos kistestű kutyát nem sokat találni.