Mit lehet tenni a mindentudó kutyásokkal ilyen esetben?

Szóval kb. 2 hónapja örökbe fogadtunk egy két éves mentett kutyát. Szegény két évig az utcán és erdőben húzta meg magát, majd állatvédők fogták be úgy, hogy le kellett szedálni, mert annyira vad volt. Jártunk hozzá kb. egy hónapig, magunkhoz édesgettük (nagyjából), majd hazavittük. Először laposkúszásban közlekedett, ha a kezünket emeltük valamiért, akkor is nyüszítve feküdt a hátán. Komolyan mondom, hogy a 6 hét alatt álomkutya lett belőle, annyira hálás, hogy mindent megtesz nekünk, amit várunk tőle. Pórázon gyönyörűen sétál már, egyáltalán nem rángat, más emberekre, kutyákra rá se hederít. Teljesen kiegyensúlyozottnak tűnik ránézésre. Persze az elmúlt évek nem tűntek el nyomtalanul, csak akkor magabiztos utcán, ha pórázon van, mellettünk. Ma délután a kisfiam könyörgött, hogy vigyük be a kutyafuttatóba, úgysincsen bent senki. Bementünk, majd elengedtük. Nemsokára jött egy család egy kutyával, kértem őket, mielőtt bejönnek, befogom a kutyát, és elmegyünk, Elkezdtek erősködni, hogy az ő kutyájukkal nagyon kedves, nem lesz semmi gond, hadd játszanak egy kicsit. Mondtam, hogy az enyém meg pánikrohamot fog kapni póráz nélkül, elengedve. Végül engedtem a kérésnek, és maradtunk. A másik kutya játszani akart vele, de a miénk egyre idegesebb lett, őrülten morgott, próbálta harapni. A család csak nevetgélt, hogy nem lesz semmi. Ekkor megérkezett még két kutya, és mondtam nekik, hogy egy pillanatot várjanak, hadd menjünk ki. Kb. tojtak a fejünkre, bejöttek, a kutyám ekkor már nagyon ideges volt, ugatott, próbált a kutyák után kapni. Ekkor elindultunk, és még alig akartak elengedni, hogy a kutyának szoknia kell a társaságot, ne vigyem el, bármi van. Magyarázkodtam elmenőben, hogy mentett kutya, nemrég van nálunk, ez így túl sok neki. Amikor egy nagyon okos nő kioktatott arról, hogy "rosszul van szocializálva a kutyánk", akkor már nem vesztegettem a szót és eljöttünk, de baromi rosszul esett. Igazából teljesen véletlenül keveredtünk ebbe a helyzetbe. Olyan életet élünk, hogy nincs igényünk arra, hogy kutyás társaságban legyünk, és úgy látom a kutyának sincs. Tulajdonképpen azért jár ki, mert futni kísér el, azt tökéletesen csinálja. Otthon a kertben boldog, hogy végre van egy családja, játszik a macskákkal, boldogan tűri, hogy a gyerek nyúzza, szeretjük, foglalkozunk vele. Nem értem miért kellene erőszakolni a kutyák társaságát. Ismétlem, hogy tök normálisan viselkedik kint pórázon, nem morog, nem ugat, még a fejét is elfordítja idegen emberek és kutyák láttán. Otthon pedig egy angyal, aki hozzánk jön, mindenkivel barátságos.