A hosszabb séta jót tehet egy öreg kutyának?

Három kutyánk van, a legidősebb egy 15 éves golden retriver.

Ő mindig is nagyon szeretett utazni, a mai napig repes az örömtől ha sejti,hogy kocsival megyünk valahová.A sétához hozza a saját pórázát, alig várja hogy felkerüljön rá.

Mellette van egy 9 és egy fél éves kutyánk, és mostanában ahogy bejött a jó idő megkezdtük a "szokásos" erdei túrákat.

Viszont szomorúan tapasztalom,hogy a golden retriver egyre nehezebben bírja ezeket a sétákat.

Próbálja tartani a lépést a másik kettővel, de persze méterekre lemarad mindig.Kicsit olyan mintha nem akarná kimutatni,hogy nem bírja már annyira, sokszor percekig szimatol, ha szólunk neki akkor is csak felnéz, és ugyan azt szimatolja tovább (nyilván pihenni áll meg, nem jellemző rá,hogy így pocsékolja az erdőben töltött időt).

A séták végén meg teljes k.o.

Nem is biztos,hogy a távtól fárad el, hanem inkább attól hogy próbál lépést tartani a többi kutyával, nem akar kimaradni semmiből, régen mindig ő vezette a többieket, amerre ő ment, arra ment a többi kutya abban a tempóban amit ő diktált.

A hétköznapokban egyébként jól van, nem viselkedik még öreg kutyaként, kicsit többet pihen, de jön-megy, ugat, fut, hall, lát.

Az érdekelne, hogy egy ilyen erdei séta nem terheli e meg nagyon?Esetleg ez tartja fitten?

Gondoltam arra is,hogy kisebb távot menjünk, de az a baj, hogy a másik kettő az kis távon is fut fel-alá, elszabadulnak, és ahogy látom ő ebből nem akar kimaradni.