Hogyan lehet motiválni egy teljesen passzív kutyát?

A történetünk a következő, és bocsánat de biztos hosszú lesz: 3 napja hoztunk el egy 14 hetes németjuhász kölyköt. Az hogy félős nem kifejezés. Első nap mikor elhoztuk olyan volt mint egy plüss kutya, ahova letetted ott maradt, egy tapottat sem mozdult. A feje leszegve, a farkát szinte a hasa alá húzta be. Ételt is alig fogadott el, főtt husival tudtunk a bizalmába férkőzni. Sokat simogattuk, ölben volt, szólítgattuk. Estére elfogadta a tápot is, a helyével egész hamar megbarátkozott, az udvaron raklapból csináltunk neki egy kis kuckót, oda kapja a kaját és vizet. Amikor nem érezte biztonságban magát egyből bement. Tegnapra jobb volt a helyzet, velem és a férjemmel megbarátkozott, már csóválta a farkát. Mára megint egy fokkal jobb, néha jön mikor hívjuk, örül ha kimegyünk a házból. A gond a következő: próbálnám lefárasztani, játszani vele, mert egész éjjel visít (be van zárva a helyére, mert a kapu alatt ki tudna menni és nem merünk kockáztatni), nappal viszont szinte egész nap alszik amit nem akarok hagyni. Se jutalomfalat, se köteles labda, sípoló labda nem érdekli. A teraszon és a helyén kívül nem ment még el az udvaron sehova, de éjszakára nem merjük szabadon hagyni, mert hiába nem járt még arra, nehogy kiszökjön. Azért gondolom egy ekkora kutyának már lenne mozgásigénye, van is hely rá 1700 m2-es a telek, de a telek végét és a bejárati kaput még nem látta. Létezik, hogy csak lusta, vagy esetleg depressziós, hiányoznak a testvérei? Az is eszünkbe jutott, hogy az előző gazda nem bánt vele túl szépen, vagy normális hogy ennyire fél az emberektől? Ilyet még sose láttam hogy még kajával se megyek semmire nála, egész nap csak fekszik, az éjszakákat meg végig visítja. Mikor lesz ez jobb? Minden tanácsot szívesen fogadok, köszi ha elolvastad.