Miért ilyen nehéz a séta?

Mikor olyan kedve van, tud “szépen” jönni(ami azt jelenti, hogy elöl megy és húz, de nem vészes), máskor pedig úgy kell neki könyörögni. Lefekszik/leül menet közben, betámaszt és nem mozdul, vagy ha meglát valakit akkor azonnal oda kell mennie(amivel nem lenne gond, mert a legtöbben vevõk rá, de izgatottságában ugrál és néha csipked, amirõl megint nem tudom leszoktatni). Korábban is el-eljártunk sétálni, de tegnap megkapta az utolsó oltását, így szeretném rendszeresíteni a sétát.

Tudom hogy még kölyök és fedezné fel az új szagokat, engedem is neki, de ha rajta múlna egész nap ott lennénk és nem haladnánk sehova.

Most még hám van rajta, késõbb majd átváltunk nyakörvre. Mindig nézem, nincs rajta szorosan, minden irányból befér alá a kezem.

Ha falattal próbálom ösztönözni, bejön elém, ugrál a kajáért és miután nem kapja meg(vagy megkapja mert éppen tudott szépen jönni mellettem) leül és nem mozdul.

Már úgy vagyok vele, hogy inkább õ húzzon engem, mint én õt.

Mit tudnátok tanácsolni?