Hogy lehetne leszoktatni a féltékenységről?

Van egy ivartalanított kan kutyusom, aki 2 éves múlt nemrég.

Abszolút szófogadó, tényleg semmi probléma nincs vele, ezen kívül.

Elképesztően féltékeny, más kutyákra akiket megsimogatok, vagy a keresztfiamra akit átölelek vagy a család bármely tagja (akit a kutya imád) felemel, játszik vele.

Ha kutyát simogatok odajön és a popójával eltolja a másikat hogy inkább őt simogassam, ha a gyerekkel játszunk nyüszít, odajön és azokat a trükköket csinálja amiket tud szépen sorban, hogy őt nézzük, és ha nem nézzük akkor odaszól hogy de, akkor is! Ha a gyereket bárki felemeli ugat, és fel is ugrál az emberre.

Úgy próbálkoztam eddig az erről való leszoktatással, hogy nem hagytam abba a cselekvést, hiába akarta kieröszakolni. Akkor is simogattam más kutyát, akkor is felemeltem a gyereket ha nem akarta. Mivel sajnos nem ért semmit, ezért a tiltással próbálkozok, de ez se segít sokat. Jutalmat is kap ha esetleg valamiért nem féltékenykedik, vagy a tiltásra abbahagyja, de tényleg mintha a falnak beszélnél mert ugyanúgy megy minden tovább.

Amúgy rengeteg kutyabarátja van, és szoktam is más kutyájára vigyázni, a házban bármilyen kutya lehet, a lényeg hogy bármit csinálhat, csak ne akarja simogattatni magát.

Érdekes mert eddig mindent sikerült megoldanunk vele kapcsolatban, tényleg egy kis szóra azonnal visszajön, barmilyen parancsot teljesít, velem van 0-24 órában és a munkahelyemen is nagyon jól viselkedik... Illetve nagyon tehetséges agilityben, de szinte betegesen ragaszkodik hozzám. Azon is agyaltam, hogy ő azt gondolhatja, hogy ő a főnök, ő dönti el en jatszhatok-e más kutyával vagy sem, de érdekes mert ha más kutyát tanítok, az nem zavarja, csak az ha simogatással jutalmazom.

Nem hinném hogy alfáskodna felettem, különben a vezényszavaim vagy szebben mondva kéréseim is kétségbe vonná, az pedig az ő szamara kétségbe vonhatatlan, bárhonnan, terelésből, evésből, játékból, bárhonnan kitudom hívni azonnal.

Szerintetek hogy lehetne erről leszoktatni?

Köszönöm!