Mit gondoltok az olyan kutyaoktatóról, aki felakasztja a kutyát a nyakörvénél fogva a pórázon lógatva?

Amíg nem mondtad, hogy tacskoid, azt hittem a Cesar Millan epizódról beszélsz (aki jelzem "alapmű" itthon) https://www.youtube.com/watch?v=Pw3glB4qQPY Sajnálom, hogy veled esett meg.

#11 Ilyenkor az a megoldás, hogy fogom és arrébb vezetem a kutyát, semmi gond. Megvárom, amíg lenyugszik, közben átgondolom, hogy mit nem vettem észre. Majd újra kezdjük sokkal messzebbről, sokkal jobban odafigyelve. A nyugalmat jutalmazom. Ha a kutya negatívan reagál, akkor én nem kontrolláltam a szituációt elég jól.

Nézd meg az ábrák, mik azok az apró jelzések, amelyeket észre kellene venni és ingerküszöb alatt dolgozni: [link]

Morgás, ugatás, odacsípés = önkifejezés, ugyanúgy, mint a csóválás. Nem ördögtől való. Nem erről kell tiltani, hanem a kiváltó okot kezelni.

Ha ilyet csinálna egy "oktató" a kutyammal azonnal kikapnám a kezéből és kiabálva távoznék. Ha nem verem meg plusszban.

Nem tudom mennyire hatásos a válaszom, de nekem egy kis domináns bichonom van. Kb másfél évesen kezdte, hogy egyes fiatalabb kanokat morogva lenyom a földre és megfeszülve áll felettül demonstrálva a "hatalmát". Ha futottak akkor meg szinte "levadászta" őket. Kb 5 ilyen kutya lehetett.

Először is lehúztam a grabancánál fogva a másikról majd a hátára fektettem (sose harapta meg egyiket sem). Ez volt az alap büntetés. Aztán már kiismertem annyira a testbeszédét, hogy már a fej tartásából is látom ha kipécéz valakit. Elkezdtem sűrűn juti falattal dícsérni ha ebben a kezdeti stádiumban rám figyelt, vagy csak elfordította a fejét. Később a megszaglás, elfordulást, stb. Plusz gyakran magamhoz hívtam különböző helyzetekből.

Tegnap 3 ilyen "kritikus kutyával" volt együtt a futin és nem balhézott. Igaz, kellett ehhez jó pár hónap mire kitapasztaltam mit hogyan kezeljek.