Szerintetek mi az oka annak, hogy a kutyatartás színvonala még mindig ennyire alacsony az országban?

Manapsag azert tartanak kutyat az emberek itthon, mivel termeszetesse valt hogy kutya van a haznal. Ugyanolyan termeszetes, mint mondjuk, hogy lemegyek kenyerert. Arra se forditok tobb figyelmet, mint amennyit muszaj...

Aztan van minden varosban egy kis kozosseg, akiknek a kutyatartas hobbi es kikapcsolodas. Na, veluk erdemes baratkozni.

Kell még pár generációváltás, hogy rögzüljenek a pozitív irányok, de ehhez kitartás kell, példamutatás kell, és a gyerekek megfelelő irányba terelgetése kell.

Na most aki rossz mintával van körülvéve, és nem is lát mást, nem fog jót továbbadni. Illetve nagyon fontos, hogy ne adjunk fel valamit, csak mert úgy tűnik, hogy fölösleges, sokan hajlamosak erre is. Vannak, akik önkéntes csendőrt játszanak, ez nem jó, de nem veszik észre, hogy nem tesznek jót vele.

Írok pár példát is.

sárga szalag: Sokan nem ismerik. Egy szűk kör ismeri, mit jelent, de van, aki feleslegesnek tartja a használatát, mert azt tapasztalja, hogy újra és újra szájba kell rágni, miről szól, és hogy nem dekoráció. Ez pl. olyan dolog, hogy az ilyen tapasztalatok miatt nem kellene leállni a használatával, hanem használni kell, és előbb-utóbb a sok szájbarágásnak meglesz az eredménye.

kakifelszedés: Általában akik otthagyják, ha rájuk szólsz, nekik áll feljebb, na most ha nem vagy egy kétajtós szekrény, akkor nem fogsz házhoz menni a pofonért. Viszont példát mutatsz azzal, hogy te összeszeded, ezt tanítod a gyerekednek (ha van), neki már ez lesz a természetes.

chip: Nem volt mindig, de egyre inkább benne van a köztudatban. Oké, előfordul, hogy tönkremegy, újra kell chippeltetni, de néha elég egy új szomszéd, hogy felpiszkálja a lelkiismeretét annak, aki eddig csak elhanyagolta, pedig amúgy kötelező.

Vannak, akik előszeretettel dobálóznak azzal, hogy jogsi kellene a kutyatartáshoz, de amíg régi rossz berögződések vannak, és még a kötelező chipre is vannak, akik nem figyelnek oda, addig nincs értelme. Alapvetően ezeknek a berögződéseknek kell változni, de ez nem megy parancsra, ki kell kopni a réginek és természetessé kell válni az újnak.

Mert Magyarországon kihalt a felsőbb társadalmi rétegek kutyatartási kultúrája, az egykori paraszti réteg állattartási kultúrája pedig nem működik a mai, modern világban úgy, mint régen tudott. Most lehet, hogy sértő kifejezéseket fogok használni, de kiemelném, hogy itt régi időkről beszélek, nem derogativ értelemben. Röviden az "urak" unokái egykor abbahagyták a kutyatartást, a "parasztok" leszármazottjai pedig már nem rendelkeztek azzal a természeti tudással, ami az őseiknek volt.

Ezeknek számos oka van.

Az előbbi kategória esetében közrejátszott, hogy a vadászatokat betiltották, de más volt a fő ok. A II. Világháború után a felső társadalmi réteg, az arisztokrácia és a nagypolgárság megszűnt a szocializmus kommunista eszméi miatt, amikor is a munkás osztály lett az uralkodó és egyetlen réteg (elvileg). Az arisztokrácia és a nagypolgárság megszűnésével, a városiasodással kihalt ezeknek a rétegeknek a kutyatartási kultúrája is. Pedig ebben a kategóriában a kutyák nagy becsben voltak tartva, mint társ, munkatárs, védelmező. Nyugaton ez a kategória továbbra is fentmaradt és ebből alakult ki a modern kutyatartás.

A másik kategória esetében nyilván nem lehetett ugyanez az ok, mert enni kell, tehát mezőgazdasággal foglalkozók kellenek, de az a réteg is változott. Egyre jobban gépesítve lett a mezőgazdaság, iparosabb lett az állattenyésztés, megritkultak a kis, magánbirtokok. A nagy mezőgazdasági szövetkezetek vették át a helyüket, ahol a dolgozók csak alkalmazottak voltak. Magyarul hirtelen feleslegessé vált a falusi kutyák munkája, az emberek a gépesítés miatt jobban elszigetelődtek az állatoktól és megváltozott az ilyen kutyák szerepe. Azelőtt a juhászok barátai voltak, akik követték őket a mezőre, akik a gyerekekkel játszottak, figyeltek az állatokra, követték gazdájuk parancsait. Ha megnézted volna mit tudott egy akkori paraszt a kutyájával csinálni, az elment volna cirkuszi mutatványnak is. Tudta, hogy kell bánni a kutyával és viszont értette társának a jelzéseit. Koordináltan tudott vele dolgozni, bonyolult utasításokkal élve. A kommunista rendszer után annyi maradt meg a paraszti kutyatartás kultúrájából, hogy "a kutyának kint a helye" és hogy be van bszva a hátsókertbe, hogy ugassa a verebeket, néha meg kidobnak neki valami moslékot. Ez amikor a Bözsi néne jó, ha tudja hol az eleje meg a hátulja a kerti jószágnak és itt ki is merül a kutyatartással kapcsolatos tudása. És az a szomorú, hogy ma Magyarországon ez a társadalmi réteg hiszi azt, hogy ők csinálják úgy, ahogy régen, holott rohadtul nem.

A polgári kutyatartás kultúrája Nyugatról kezdett visszaszivárogni hazánkba, a falusi kutyatartás ledegradálódott kultúráját pedig (mivel ugye mind polgárok vagyunk már) ez kezdte átvenni, a valódi paraszti állattartás pedig továbbra is, túlélve a szocializmust (kommunista vonalát pontosabban) megmaradt néhány valódi gazdának. De még bőven van mit behoznunk.

Én azért pozitívabban látom a saját környezetemben ezt a kérdést.

Egy kis faluban lakom, 15 éve még általános volt az önsétáltató kutya az utcán, akár a 20-30 kg-os is.

Ma már jóval kevesebb embernek van kutyája és sokkal többen járnak velük legalább hétvégente sétálni.

Lassan, de szerintem haladunk egy állattartásban tudatosabb társadalom felé.

Én először arra gondoltam, hogy mivel az ilyen embereknek nagyon alacsony az érzelmi intelligenciája, lehet, hogy annyira lenézik az állatokat, hogy szerintük egy embernek nehogy már figyelmet kelljen fordítani egy állatra. Viszont jobban belegondolva, szerintem az ilyen a gyerekével se nagyon törődik, meg úgy nagyon más emberrel sem, szóval szerintem szimplán tahó, aki nem tanulta meg, hogy ő nem jobb másnál, nem körülötte forog a világ.

Illetve sajnos sokaknak semmi szüksége kutyára, ezt úgy értem hogy arra sincs igénye hogy hobbiból tartsa, de mindenkinek van és ezért ő is akar, nehogy már kimaradjon valamiből. Meglátta a szomszédban, ezért neki is kell. Ezekből a szerencsétlen kutyákból lesznek azok, akik miatt zeng az utca, mert nincsen velük foglalkozva, csak ki vannak vágva a kertbe oszt jóvanazúgy. Nálunk a fél (kis)város ilyen, nem lehet az utcán sétálni, a házak előtt a járdán meg pláne nem, mert megőrülsz a sok visító kutyától. Egy utcával mellettünk van egy ház, ami előtt konkrétan nem lehet használni a járdát, se kutyával se nélküle, mert három (!!!) labrador lakik ott, virít róluk hogy szökőévente járnak sétálni, mert a kerítést majdnem kidöntik mikor arra megy valaki, üvöltenek mint a veszedelem, teljesen be vannak csavarodva. És az a legszomorúbb, hogy 2 éve mikor minden nap arra jártam még csak egy kutya volt, és szegény egyedül is hisztizett, erre hoztak mellé két másikat, akikkel ugyanígy nincs foglalkozva. Sosem fogom megérteni, hogy az ilyennek minek kell kutya, pláne több.