Magányos gyereknek kutya?

Az biztos hogy jot tenne neki, akar meg a baratkozasban is segitene. A suliban is egy kozos tema lenne a kutyus, lanyoknal is akar, es ha elviszi sétálni ott is talalkozhat jofej kora beliekkel is.

Egyetlen zökkenő: gyereknek nem veszunk kutyat. Marmint ugy nem, hogy azt mondod hogy teljesen az ove. Ha Te is emlekszel milyen voltal kiskorodban, akkor nem kell ezt magyarázni. A legtobb (nyilvan vannak kivetelek, lehet hogy a fiad pont ezek koze tartozna mivel nincs sok baratja es amugyis kutyabolond) par nap/het elteltevel megunja hogy lekell vinni setalni, akkor viszont a Te nyakadba szakad. Tehat igy gondold el. Kerdezd meg első körben (ha nem meglepi lesz, bar szerintem az ugy akkor jobb lenne:)) hogy birna e vele?

En kistestut ajanlanek egyebkent, kezdesnek is szerintem jo, meg nyilván lakásba nem nagyon mehetne nagyobb sem. Konyebben lehet "befolyásolni" mivel kistermetu, nem is lesz ezaltal nagy igenye etelre stb. Fajtat nem tudok ajanlani:(

A gyerek is vágyik kutyára, vagy csak te gondolod, hogy segítene rajta?

9 éves gyerek még nem tud teljes felelősséggel lenni egy kutyához.

Sétáltatni sem tudná egyedül még.

Tehát neked lesz a nagyobb teher a kutya.

Neked kell megtanítani a gyereknek, miként kell bánni egy kutyával, mik a gazda kötelességei,stb.

"ha egyedül lennék, eszembe nem jutna kutyát venni."

Ha ez azt is jelenti ,hogy komolyabban te nem fogsz vele foglalkozni csak a gyerek akkor még lehet róla szó de nem bármilyen fajtáról. Egy kutyát folyamatosan nevelni ,hogy beilleszkedjen az emberek társadalmában. Egyes kutyafajták magabiztos, határozott gazdát igenyelnek és egy kisgyerek valószinűleg nem ilyen. A kezdőknek leggyakrabban retrievereket javasolják. A mi első kutyánk cocker spániel volt az nem tudom mennyire javasolják kezdőknek de nekünk sok örömet okozott.

7 éves voltam amikor megkaptam a kutyusom. Nagyon zárkózott gyerek voltam és nem nagyon voltak barátaim (csak 1 volt, aki elhunyt autobalesetben :( ). Nekem rettentő sokat segített, "Ki nyílt" előttem (újra) a világ, jobban ment a barátkozás, talpra esett lettem. Szóval sokat segített a fejlődésben és egyben felelősséget is tanultam. Kistermetűt javaslok első kutyának. A sétáknál, azt tudom javasolni, amit a szüleim csináltak (csak egy tanács), hogy ha mentek sétálni, akkor menj velük, legalább 1-2 hónapig, aztán csak a ház elé engedd egyedül hogy lásd az ablakból/erkélyről.

De mindenek előtt, ülj le vele megbeszélni, hogy mivel is jár a kutya nevelése és felelősséget kell vállalnia iránta. Stb.

Én inkább egy ideiglenes befogadásal kezdenék. Azért a kutya nagy felelősség, mert sétáltatni kell, nevelni kell, ráadásul ha valahova elutaznál napokra, akkor valakire rá kell bízni, vagy eleve kutyás helyre mész.

Az ideiglenes befogadásnál ki tudtok hozni a menhelyről egy kutyát, láthatjátok, hogy belefér e az életetekbe. Nem mindegyik helyen mennek ebbe bele, de inkább így, mint hogy veszel vagy "véglegesen" befogadsz egy kutyust, azt 1 hónap múlva azt se tudod hogyan szabadulj tőle.