Ha hónapokon át naponta minimum 23 órát a kutyáddal töltenél, hónapok múltán már kicsit soknak éreznéd?

Amiota kutyam van 0-24 oraban egyutt vagyunk ... ha csak elszaladok valahova es nem viszem magammal, olyan erzesem van mint ha elveszett volna es mindig megnezem a kocsiban, hogy tenyleg nincs mogottem.

Már egy ideje 24-ből 24 órát vagyok a kutyámmal,nem érzem soknak. Mikor bejártam dolgozni sokkal nehezebb volt hulla fáradtan vele is foglalkozni.

Nem érezném soknak.

Az ősemberrel is állandóan ott volt a kutyája, szóval meg lehet találni azt az egyensúlyt és életvitelt, ami mellett valószínűleg nem. Négy fal között összezárva valószínűleg de - de ezt a kérdést tedd fel a kutya szemszögéből - ő nem érezné uncsinak, hogy folyton veled van? A kutya társas lény ugyan, de ebben benne van a többi kutya is, nem az emberrel alkotja a legtökéletesebb falkát.

Nem, én is soknak érezném.

Én tapasztalatból mondom hogy nem, és csodálom is. Októberben került hozzám, azóta online oktatás van, kb 2 hetet jártam suliba tehát max 2 hétig volt az, hogy hétköznap napközben nem voltam vele. Azóta majdnem minden nap együtt vagyunk, csak akkor nem ha el kell mennem valahova nélküle, de az max heti egyszer van. Persze, jó lenne egy kicsit leülni úgy hogy nem lóg rajtam, de annyira megszoktuk mindketten hogy nem tudom milyen lenne. Szerintem hamar megunnám, hogy milyen csend és nyugalom van, meg hogy milyen egyedül vagyok és milyen üres a ház.

Mivel nem lóg rajtam allandoan a kutya, igy nem. Jol passzolunk, neki is igenye van neha az egyedulletre, elvonul fel orara vagy 1 orara, kimegy napozni, neha ki kell nezzek az ablakon, megvan-e még. Plusz az emeletre nem jon fel, oda barmikor el tudok vonulni, neked is kell egy kutyamentes szoba.

Egyébként én nem gondolom hogy ez baj, ettől nem leszel rossz gazda. Sok szülő is "kiég" néha, és kell nekik egy kis egyedüllét. Gazdikkal ugyanez, pláne örökmozgó és nagyon bújós kutyákkal akik sok időt és energiát igényelnek. Ne érezd rosszul magad, ez természetes.