Nyaralás kutya nélkül?

Kibírja.

Hogy érted, hogy szeretet nélkül? Talán a nagyid egy szívtelen vénasszony?

Én ha a nagyimra bíznám a kutyám, jobban kényeztetné, mint kellene, hiába nem tudja sétáltatni.

Én panzióba adnám.Nem csak a kutya miatt,azért a nagyid ha sétáltatni nem tudja akkor neki csak nyűg a kutyára vigyázni,főleg 2 hétig.

Kibírni kibírja,de nem feltétlen lesz kellemes számára..

Persze, hogy "kibírja", sőt, valószínűleg jobb dolga lesz, mint egy panzióban, hiszen a saját környezetében marad, a nagyidat meg ismeri.

Nálunk is anyámra hagyom a kutyát, ha nagy ritkán el kell utaznom. Örül, ha megjövök, de ennyi.

Két hét nem a világ. Ha nem zsebkendőnyi a telek, akkor simán kibírja. Mondjuk én a következőt csinálnám:

Körülnéznék a térségben, ahol éltek. Ha németországi nyaralásra, meg minden ezzel kapcsolatos kötelező dolgokra (COVID-tesztre, valamint ott valahol aludni kell, enni kell, és valahogy el kell jutni Németországig - ennek mind-mind komoly költsége van, súlyos ezrek, tízezrek, persze forintban, és akkor az még csak az útiköltség, semmi luxus) meg minden egyébre telik, akkor azt veszem ki a kérdésből, hogy korántsem a napi betevőért megy a vérre menő harc,az ádáz küzdelem, már ami az anyagi javakat illeti. Tehát nem okoz gondolom nem okozna különösebb gondot, nem döngölne anyagilag benneteket földbe az, ha - alapul véve azt, hogy esetleg vannak más gyerekek, fiatalok a környéken, akiknek ez nem gond, és megkérnétek őket arra, hogy itt van x forint vagy mondjuk x € (két hétre nyilván nem ilyen 10-20 eurókra gondolok, mert az nevetségesen kevés, de gondolom ez nem okoz gondot), és gondozzák az ebet.

Én 39 éves vagyok, de mondjuk egy napi 10.000-ért simán vállalnám (az egésznapos elfoglaltság miatt szerintem a 10.000 még kevés is)