Aki volt már hasonló helyzetben, adna pár nyugtató szót, esetleg jó tanácsot?

En mindig hazhoz hivom a dokit amikor kenytelen vagyok igy segiteni az allat baratomnak.

Elviselni mindenki maskeppen viseli el - nagyon nehez.

Foldeld el tisztesseggel es ha emleket is akarsz allitani az elmult 12-13 evnek, akkor ultess ra egy 'emlekfat'.

Én azt hittem hogy soha nem tudnék elaltattatni egy kutyát.

De eljött az a helyzet amikor nem volt más választásom. Az utolsó éjszakát végigvirrasztottam mellette, a kórházból hazaküldték, velem volt, és az éjszaka folyamán eljutottam életem legnehezebb elhatározásához. Kizárólag azt kell ilyen helyzetben nézni hogy neki mi a legjobb. Hogy semmiképpen ne szenvedjen, ha már 100% hogy ebből nincs visszaút. Annyi kellemes pillanatot adnak nekünk rövidke életük folyamán, meg kell hálálnunk azzal, hogy amíg lehet addig mindent megteszünk értük, és amikor nem maradt más lehetőség, akkor nem hagyjuk szenvedni őket, ez nem az a helyzet amiben önzőzhetünk. Arra direkt nem gondoltam hogy velem mi lesz utána. Én nem akartam egy olyan világban élni ahol ő nincs, de ezt elnyomtam, az a fontos hogy neki ne fájjon többé.

Az orvosnál megkapja majd a sima altatót, az olyan lesz mint bármilyen rutinműtétnél, pl ivartalanításnál, egy pillanat alatt elalszik. A végzetes injekció csak utána jön, attól már egyáltalán nem fog szenvedni, mindenképpen jobb opció számára mint a lassú halál amit a rák okoz.

Utána ki kell sírnod magad, hagynod kell magadnak időt a gyászra, ne nyomd el semmiképp. Ez változó hogy kinél meddig tart. Nagyon sajnálom!

Nekem a szellemvilag segitett amikor elkellett engednem a legjobb baratomat.

Nagyon kivoltam, csak kovalyogtam ossze-vissza ... elmentem a 'titkos' helyunkre, hogy az erdei kapolnanal gyujtok egy gyertyat az emlekere. Ahogy mentem az eroben, csatlakozott hozzam egy koborallat. Meglepodtem mit keres ott es furcsa volt, hogy csatlakozott hozzam. A vissza uton is velem jott es azon a ponton ahol csatlakozott hozzam, ott el is ment.

Nem tudtam feldolgozni az elmenyt ezert masnap is visszamentem ... 'szellem' baratom megont meghelent es megint vegig jott a setam alatt, majd pont ugy mint elozo nap eltunt az erdoben.

Azt hittem megbolondultam ezert harmadnap vittem magammal egy baratomat, hogy legyen bizonyitek ... minden ugyan-ugy tortent, mint az elozo napoban (de most tanum is volt, hogy nem vagyok hulye).

Noverem nem akarta tovabb nezni, hogy mennyire megviselnek a dolgok es egyik nap megjelent egy kiskutyaval, hogy nekem hozta.

Amig nem voltak meg a kotelezo oltasok nem mentem az erdobe, de amint lehetett elindultam az uj kiskutyammal - kivancsi voltam mi fog tortenni.

Es basszus! :) Jott a 'szellem' baratom ... osszeszagolt az uj kiskutyammal, elvoltunk egy darabig harmasban - de sajnos soha tobbet nem jott mar. Ez volt az utolso talakozo.