Anyukám fél a kutyáktól, de én mindenképp szeretnék. Mit tehetnék?

Kölyök kutyit szerezz be. 3 hónapostól már lehet.

Ha mellette nő fel, nem fog félni a kutyától!

A beletörődésen kívül, semmit nem tehetsz.

Én imádom az állatokat, ha tehetném, tartanék vagy 10 féle fajt és egésznap velük lennék, de soha nem vállalnék egyet se, ha nem én akarnám. Te vagy most mondjuk 12, a kutya él 15 évig. Eltudod képzelni mennyi változás lesz az életedben 27 éves korodig?? Középsuli, egyetem, vagy szakma, kollégium, vagy albérlet, szerelem, külföld, vidéki/pesti munka stb. Reggelig sorolhatnám. A kutya meg nagyban hasonlít egy gyerekre, már ami a gondoskodást illeti. Naponta minimum 2x levinni, hóban, fagyban, betegen, utazásnál megoldani a felügyeletét, orvoshoz vinni, költeni rá stb. Ennek te a töredékét tudnád vállalni, mivel gyerek vagy. A szüleid akkor fognak kutyát venni neked, ha ők maguk tudják vállalni, mert minden költség, és a felelősség nagy része az ő terhük lesz, nem a tiéd.

Ha felnőtt leszel, lesz kutyád. Persze, csak akkor, ha nem 12 esetleg 24 órában dolgozol, vagy ha a főbérlőd megengedi, vagy ha a szerelmed nem allergiás rá...

Teljesen mindegy, hogy te mit akarsz, hogy lehetne megoldani, és az is, hogy miért mondanak nemet.

Kénytelen vagy elfogadni, hogy ez az ő lakásuk, az ő életük, ők tartanak el, tehát nem vihetsz haza kutyát. Majd lesz, ha elköltözöl, és magad el tudsz látni egy állatot.

#23:

Ó igen, persze, próbáld már meg ellenőrizni, hogy itt ki hány éves, mikor felregisztrál.

Mi az, hogy ez az egyetlen “kifogásuk”?!

Te mit képzelsz magadról, kiscsillagom?

NEM. AKARNAK. KUTYÁT.

Pont. Az az ő házuk, te pedig tudomásul veszed, hogy oda nem vihetsz kutyát, mert nem egyeznek bele a szüleid. Édesanyád felé meg nem ártana nagyobb tisztelettel lenned. Szülőként szájon vágnálak, ha meghallanám, hogy így mersz beszélni bármelyikünk érzéseiről. Pedig egyébként sose ütöttem meg se gyereket, se felnőttet. De vannak határok, amiket te ilyen dumával nagyon átlépsz.

És te csak ne tervezgess a szüleid kontójára, hogy majd te az ő nappalijukban kutyát tartasz. Nem, nem tartasz, mert ők nem engedik. Nem mellesleg egy ölebnek is kevés még egy nagy ház, kert is, rendszeresen kell vele sétálni. Nem csak a mozgás miatt, hanem új ingerekre is szüksége van.

Arról nem is beszélve, hogy be nem vállalnám azért, hogy a nyakamon maradjon, mikor te majd elmész pasikázni meg barinőzni, bulizni, a kutyával meg sétáljak én, szedjem utána a kakát, játsszak vele, hordjam kutyaiskolába, orvoshoz. Hát nem. De gondozni sem fogom, ha te albérletbe mész és nem viheted meg a több tízezres felárat sem fizetek ki, amibe egy állatbarát albérlet kerül (több kauciót és sokszor magasabb bérleti díjat is kérnek). Miért? MERT NEM AKAROK KUTYÁT. Nem szeretem őket egyáltalán, nem tudok velük közeli kapcsolatot kialakítani és igen, ezt a gyereknek kutyakötelessége (pont illik ide ez a szó) tiszteletben tartani.

Ahogy természetesen én is tiszteletben tartom, ha ő pl fél valamilyen állattól. Olyan nem lesz a lakásban.

Kérdező, van havi 20-30 ezer bevételed kutyakajára? Féreghajtóra? Bolhairtóra? Pórázra? Oltásra? Egy-két százezer tartalékod gyors orvosi beavatkozásra?

Ha nincs, akkor ne verd a szüleid micsodájával a csalánt.

És ne tervezgesd, hogy hogyan fogod lezárni/elkordonozni a lakásukat egy kutya miatt, amit ugyan - a jelek szerint - csak te szeretnél, de ők tartanának el.