Nem értem a kutyám viselkedését. Féltékeny vagy nem a babára?

Én úgy tudom, hogy a kutyák alapvetően féltékenyek a kisgyerekekre, mert 'hozzájuk hasonlítják magukat', és tartanak tőle, hogy az eddigi gondoskodás a gyerek felé fordul.

(Biztos vannak, akik most hősiesen kiállnának a kutyájuk mellett, hogy az övék nem, de vannak erre tanulmányok, hogy alapjában véve minden kutya féltékeny a gyerekre, max egy idő után megbékél.)

Nekünk már a második olyan kutyánk van, aki soha nem harapott, de kisgyerekekhez egyből odakap, akkor is, ha csak meg akarják simogatni. Nem megharapta, csak odakapott, és esetleg a fogával 'megcsípte' a kicsiket. Nagyobbakkal ezt sose csinálta.

Hát ez teljes hülyeség, mármint amit előttem írtak. A normálisan, hozzáértően nevelt kutyával bizony nincs baj. Az én kutyám azért nyüszizik, ha hazaérünk,hogy tegyem már le a hordozót, hadd köszönjön a picinek. Óvja, védi, szereti. Ha nem vagyok a szobában és a babának valami gondja van, a kutya jön és szól. A múltkor az udvaron voltam, amikor hallom, hogy felsír a lányom. A szobájában a födön van egy nagy matrac, azon a játszószőnyege, ott játszik napközben(4 és fél hónapos). Sietek befelé, hogy vajon miért sír, de mire beértem, már elhallgatott. A kutya odafeküdt mellé, gyöngéden bökdöste az orrával, vígaszaltalta, hogy ne sírjon. A pici el is kezdett mosolyogni azonnal.

Egyik barátnőmék kutyakiképzéssel foglalkoznak, nekik is ott van a picivel a kutya, náluk se volt még soha gond. Az egész csak nevelés kérdése.

3.!

tudod vannak olyan fajták amit nem lehet kitenni az udvarra.

én is szeretném,ha még meglennének a ktyusaim,amikor babánk lesz.ugy lenne teljes a család!

Szia, én voltam a második válaszoló. Nálunk a kutya mindig is a lakásban volt tartva, tehát már amikor a babát vártuk, ha vettünk neki valamit, kiságyat, babakocsit, ruhácskát, bármit, mindig elsőnek a kutyának mutattam meg. No meg gyakran ült mellettem, ölembe hajtott fejjel, néha pocin keresztül rugdosta őt a lányom.:-) Újszülöttként is megmutattuk neki, nem volt szabad hozzányúlnia, de a ruháját megszagolhatta. És semmi eddigi előjogát nem veszítette el a kutya a baba miatt. Talán ez a legfontosabb. Nincsenek új szabályok, csak többen lakunk már a lakásban.Ha sétálni megyünk, a babakocsi mellett ő is jöhet. Ugyanúgy visszük magunkkal autóval is mindenhová. A gyerekszobába is bejárása van, órákig képes az alvó gyerek mellett ülni. A múltkor a terason hagytam a picit, mert elaludt séta közben a babakocsiban, gondoltam, hadd aludjon a jó levegőn. A kutyát be akartam hívni, de ő kinn maradt, addig ült a babakocsi mellett, amíg a lányom föl nem ébredt.

Szóval a lényeg hogy egy egyébként is jól szocializált, családi kutyát egy pillanatra se tiltottunk semmitől, sőt, hagytuk, hogy pontosan ugyanúgy részese legyen az életünknek, mint eddig. Így aztán fel se merült benne, hogy a pici valamiféle ellenség lenne. A falka legifjabb tagja, tehát vigyázni kell rá.

Egyértelműen tudja hogy egy gyerekről van szó ezért természetes hogy félti amikor hirtelen mozdulatokat tesztek.Anyám volt egyszer így.Amikor a nővérem kisbaba volt volt egy nagy Bertnáthegyi kutya a szüleimnek.Anyám mesélte hogy nagyon féltette a gyereket.Amikor kint volt a nővérem a babakocsiban a kutya senkit nem engedett a közelébe még anyámra is rámorgott amikor odaakart menni a babakocsihoz és mindig leelenőrizte hogy a nővérem benne van-e a babakocsiban.De a kutyától meg kellett szabadulniuk mert olyan szinten védelmezte a nővéremet hogy majdnem megis harapta anyámat.

De szerencsére nem minden kutyánál van ez így ugyhogy ez miatt nem kell tartani.A kutyád csak néha leellenőrzi hogy minden rendben van a kisbabával és azért nyüszít mert félti.