Milyen pozitív és negatív változásokat hozott az életetekbe egy új kutyus?

A pozitív egyben negatív is. Panelba lakom, munka után korábban hajlamos voltam az egész napokat begubózva tölteni. Viszont kutyussal menni kell sétálni, és nem is gondoltam volna milyen jót tesz az esti friss levegő az egész napos irodában poshadás után.

Viszont az pedig inkább nehéz, hogy mikor esik, havazik, fagy akkor is le kell menni, sőt van mikor éjszaka is. Hétvégente nincs sokáig alvás

Pozitív:

- szinte minden héten legalább egyszer kirándulok, olyan gyönyörű tájakon jártam, amiről nem is tudtam, hogy léteznek

- közvetlenebb lettem, szívesen beszélgetek idegenekkel is, fel merem vállalni a véleményem és a kutyám érdekében fel is tudok lépni, nemet tudok mondani ha úgy ítélem, hogy az a helyzet kényelmetlen/árt a kutyámnak (előtte notórius konfliktuskerülő voltam)

- a kutyámat tanítani egy folyamatos sikerélmény és egy elképesztően önreflektív folyamat is, a kutya ösztönlény ha valami nem megy, akkor muszáj a saját megközelítésemen változtatni

- megtanultam apró dolgoknak örülni, nagyon boldoggá és felszabadulttá tesz, ha így a tél végén végre van egy napsütéses délutánunk, amit egy hosszú sétával töltünk. Régebben ehhez a boldogságérzéshez minimum egy új cipő kellett.

- rengeteg mindent átértékeltem, nyáron az a legnagyobb boldogság ha a kutyás strandon együtt úszhatok a kutyámmal a "kutyázós" fürdőruhámban (értsd: kényelmes, nem szakad el egy karmolástól, nincsenek rajta "felesleges" csipkék, díszítések, könnyen kigabalyodó fűzők), régen ilyen helyre be se tettem volna a lábam, mert koszos lesz a törölközőm

- sokkal felelősségteljesebb is lettem, én 25 voltam, mikor kutyám lett, abszolút felelőtlenül és gyerekesen akartam, "mert nekem kutya KELL" totálisan nem gondoltam át, még a pénzt is úgy kunyeráltam össze karácsonyra rá a rokonoktól. Annyi volt a mázli, hogy már akkor is volt bennem egy kis egészségtelen maximalizmus és jól akartam csinálni, hamar rájöttem, hogy a kutyát el is kell tartani, kiszakadtam az alkalmi diákmunkák világából és a hónapról hónapra élésből, a kutyának gyógyszer kell, játék, meg autó, ha kényelmesen akarom magammal vinni. A barf etetés ráébresztett, hogy magamnak se lenne nagy ördöngösség főzni, pedig addigi "felnőtt" életemben a rántotta volt a legnagyobb tudományom

A fentiekből talán látszik, hogy lényegében nagyjából egy pszichológust váltottam ki a kutyámmal. Nem szerettem az akkori önmagamat, mindent kívülállók véleményétől tettem függővé, az alapján határoztam meg magamat is és ebben rengeteget segített, hogy lett egy kutyám. Nem gondolnám, hogy igénytelenebb lettem, sokkal felszabadultabbá tett, hogy már smink nélkül is ki tudok lépni az utcára és több kényelmes sportcipőm van, mint cuki balerinám. Nem térnék vissza ahhoz az életemhez, ami annyira külsőségek körül forog, hogy nem lépek földútra, mert koszos lesz a cipőm, mert sokkal nagyobb boldogság már egy jót kirándulni a sárban, mint designer cipőt viselni.

A másik a felelősségvállalás. Ebben a korban, legalábbis nekem mindenképp, van valami sorsdöntő abban, hogy végérvényesen felelős lettem valamiért, hogy itt van egy kis élet, ami csak tőlem függ, a döntéseim már rá is hatással vannak, és függ is a döntéseimtől, neki nincs ott az a védőháló, mint nekem, amikor ha lebetegszem anyukám hoz egy jó meleg levest, ha a kutya lesz beteg róla nekem egyedül kell gondoskodnom. Szóval megtanultam jól dönteni a kutyám érdekében. És ez kívülről talán lemondásnak tűnhet, mert sokszor döntesz úgy, hogy inkább hazamész a kutyádhoz, de belül így akarsz dönteni és a kutyád miatt meg is mered hozni ezt a döntést. Ennek ellenére nekem nem vesztek el barátságok, kapcsolatok a kutya miatt, sőt, van olyan barátom, aki azóta szintén kutyás, de amúgy sem, csak most nem este ülünk össze koktélozni, hanem délután egy kutyabarát kávézóba, vagy hétvégén megyünk bulizni, miután jól lefárasztottam a kutyát.

De hogy ne csak nyálas ömlengés legyen, jöjjenek a negatívumok:

- Rengeteg pénz. Én az elején írtam egy költségvetést, hogy majd mennyiből jön ki a kutya. Hát jó esetben is annak a duplája. A gyártók rájöttek, hogy az emberek a gyereknél többet csak a háziállatra költenek, egy jó minőségű fekhely drágább, mint egy gyerekmatrac, egy jó kutyasuli többet kér, mint a legmenőbb magániskola. És ezek még a must have darabok, a szívecske alakú bilétáról és az unikornis plüssről ne is beszéljünk.

- Ha napi 8 órában dolgozol hétköznap nem nagyon van társasági életed és ha nagyobb mozgásigényű a kutyád csütörtökre már hulla fáradt vagy

- Esőben és mínusz 10 fokban is le kell fárasztani és ha jófej vagy és veszel a kutyádnak kabátot, akkor ő még bírni is fogja (az meg külön történet ha olyan lökött, hogy kabát nélkül is vígan elvan 3 órát az esőben) Mindenki tagadja, de 15 év alatt minden gazdinak az életében van olyan séta, amihez csak a kutyának van kedve

- Kosz. Egy idő után nem egy normális ember módjára látod az évszakokat, van a sár, a latyak, majd a sár és eső évszaka és az egyetlen, amikor viszonylag száraz idő van akkor meg csak elviszed úszni egy jót, ha már olyan jó meleg van. Ha bárhol víz kerül a rendszerbe a lakásod sem fogja megúszni, letörlöd a lábát, a szőrét, utána jobb esetben elég csak felmosni, de te is tudod, hogy illene porszívózni is egyet. A másik a szőr, ha csak nem trimmelős vagy hipoallergén kutyád van még jönnek a vedlős évszakok is és ne hidd el senkinek, hogy a rövidszőrű kutyák szőre nem hullik.

- És az csak egy dolog, hogy a kutya koszos lesz, de te is. Szép lassan megjelennek a gardróbodban a kutyázós ruhák, az elnyűhetetlen bakancsok és felismerhetetlen színű kabátok, a "kutyázni még jó lesz" melegítők, amiket ritkábban mosol, mint bevallanád, mert másnap úgyis ugyanolyan retkes lesz és ezért csak szégyenkezve rejtegeted őket a lakás egy kevésbé frekventált zugában.

Hirtelen ennyi negatívum jutott eszembe, de amúgy sem tudnék tovább írni, mert még meg kell ejteni az éjszakai eü sétát és másnap 6-kor kelünk... :)