Mi volt a legnagyobb/ legaranyosabb dolog, amit a kutyád megtett érted?

Egyszer a férjemmel ültünk kint a teraszon, a kutyánk ott hevert, a férjem egyszer csak gondolt egyet, odatérdelt mellé és simogatta. A kutya elkezdett halkan nyüszíteni, erre még jobban simogatta, még jobban nyüszít... Nem értettük, ennyire örül a simogatásnak? Sose csinált még ilyet.

Legalább egy perc eltelt, mire rájöttünk hogy a fülén térdel szegénynek...

De a világért oda nem kapott vagy morgott volna szegénykém ❤️

Amikor felszedem zacsiba a kakijat,sokszor szajon csokol.

Ha hidegebbrecallitjuk a futest,alvasnam odabujik mellem.

Gyerekkoromban volt egy dobermannunk, aki egyszer, amikor gázszivárgás volt a lakásban felébresztette a szüleimet, így időben ki tudtunk menekülni a lakásból. Neki köszönhettük az életünket.

Ugyanez a dobermann tanított engem járni, én a hátába kapaszkodtam és szépen, türelmesen sétált velem körbe az udvarban az én totyogós tempómban.

Volt egy magyar vizslám, aki, ha nálunk volt a szintén totyogós keresztlányom odafeküdt a lépcső elé vagy visszahúzta a ruhájánál fogva, hogy ne tudjon leesni.

Ugyanez a magyar vizsla megvédte anyukámat két kóbor kutyától, akik rátámadtak, pedig nála szelídebb és jámborabb kutyával még sohasem találkoztam.

Most két tacskóm van, akik meglehetősen aktívak, de amikor néhány hónapja beteg voltam, egész nap az ágyban feküdtek velem, nem követelték a játékot, evést, sétát, csak aggódó szemekkel pislogtak rám.

És ők imádják az állatorvosunkat. Ha meghallják a nevét vagy a kocsijának hangját, akkor már csóválva várják a kapuban, hogy bejöjjön, oltás vagy múltkor varratszedés után pedig mind a ketten beültek az ölébe.

Minden kutyámról tudnék valamilyen vicces vagy megható történetet írni, mert mindegyikük egyéniség volt és mindegyikük a mai napig nagyon hiányzik.

Nekem a fordítottjára is van sztorim: Egy vak barátommal mentünk kirándulni. A srácot mi vezettük, a kutya körülöttünk sétálhatott. Ha valamihez szerinte (a kutya szerint) túl közel vezettük, akkor biztos, hogy köztünk és az akadály között volt.

Egyszer két kóbor megtámadta a kutyát. A gazda (vak!) kilépett közülünk és a kutyák közé vágott a pórázzal.