Egy kutya, hogy reagál a félő emberre vagy olyanra, aki nem szereti a kutyákat?

Nem fog tudni változni. A sogornom is ilyen. Már az anyja, nagyanyja is rettegett kutyáktol és most már a sogornom 10 éves lánya is.

Nagyon fura mikor az én lányommal megyünk valahova, az enyém közvetlen és természetes a kutyákkal, az unokatesoja pedig megdermed. Akkor is, ha egy cuki kis barátságos kutya jön szembe.

Nekem van több félő ismerős. A kutyáim csak ülnek mellettem, amíg ezekkel az ismerősökkel beszélek, nem törődnek velük.

A kutyáimmal ha elmegyünk egy ember mellett és nincs semmi reakció, simán elmennek mellette, rá se néznek. Nem is nézik nagyon az embereket amúgy. Csak akkor mennek oda másik emberhez, ha látják, hogy valaki megállt előttünk és barátkozni szeretne, feléjük hajol, rájuk mosolyog, nyújtja a kezét.

Ha meg valaki elkezd másfele húzódni, elkezd remegni, mondja, hogy fél, akkor szintén mennek tovább, nem törődnek vele, nem akarnak rámászni.

Pont ma jött szembe egy nő az utcán, látszott, hogy fél a kutyáktól. Fogtam a kutyákat, teljesen lehúzódtunk az út szélére, kb annyi helyet hagytunk, hogy egy 100 tagu zenekar is elvonulhatktt volna kényelmesen. Mosolyogtam a nőre, hogy menjen nyugodtan, a nő elment, a kutyák addig csendben ültek és bámultak ki a fejükből.

Valahogy ők csak megértik, hogy nem mennek oda mindenkihez, csak ahhoz aki hívja őket, ez a természetükből adódik.

De nem tudom, hogy minden kutya ilyen-e. Pl az egyik kutyás póráz nélkül vezeti a sajátját, aki mindig odajön hozzám, nem tudom, hogy ha elkezdenék visítozni hogy félek, arra hogy reagálna, valószínűleg visszasétálna a gazdijához.

Amúgy nekem két kutya volt akitől féltem, két különböző barátnő kutyaja.

Az egyiktől azért féltem, mert beharangozták, hogy utálja az idegeneket és durván bánik velük és ezért zárják el előlem, amíg náluk vagyok. Egyszer viszont kiszökött a búvóhelyéről és elkezdett felém rohanni, majd megállt előttem. Én bepánikoltam, és a félelmemet tetézte, hogy mondták, hogy ez a póz azt jelenti, hogy támadni fog.

Végül semmi nem lett, én k.ssban álltam, közben magamban lepergett az életem filmje, a kutya kicsit nézegetett, majd elment.

A másiktól azért féltem, mert ő is utálta az idegeneket és kb olyan hirtelen és hangosan ugatott, hogy szívrohamot kaptam.

Őt a kezdetekben bezárták, majd mászkálgatott a lakásban, én nem törődtem vele, ő sem velem, szóval kezdtem feloldódni. Egyszer már befeküdt mellém, de amikor csak akartam adni a barátnőmnek valamit a kutya úgy beleugatott az arcomba, hogy még 20 perc múlva is remegtem.

Odáig jutottunk, hogy egyszer amikor szájkosárban volt, akkor megsimogattam és nem ellenkezett. Utána valahogy megtűrtük egymást, de mindig tisztes távolságból.