Mi a véleményetek a sci-dog kutyaiskoláról? Tapasztalat? Ezzel a problémával tudnak segíteni?

Van egy mentett, kan vizslakeverékem, 1 évesen, ivartalanítva került hozzám. Első kutyám, de a menhelyen nagyon kedves, meghunyászkodó volt, sétáknál se volt gond, már a látogatások alatt elkezdett kötődni hozzám, ezért mindannyian úgy gondoltuk, hogy jó ötlet az örökbefogadása.

A problémák kb. 1 hónappal az örökbefogadása után kezdődtek, elkezdett morogni azokra a kutyákra, akik a közelembe jöttek. Nagyon nagy feneket nem kerítettem neki, jártam vele csoportos képzésre, ott a többi kutya között szépen viselkedett, nagyon gyorsan tanult, csoportelsőként vizsgázott. Néha előjött ott is ez a viselkedés, de az oktatók se gondolták ezt komoly gondnak, annyit mondtak, hogy tiltsam én pedig jól le is szidtam érte. Tudtam, hogy én is elkényeztetem, a menhely előtt az utcán élt, nagyon szomorú élete volt és ezért valószínűleg én is túl tutujgattam, ami ártott neki.

Aztán elkezdett már azokra a kutyákra is morogni, akik csak a közelünkbe jöttek, leginkább ivaros, vehemensen közelítő kanokra. Ezzel már külön viselkedésterapeutához fordultunk. Ott felhoztak más kan kutyákat a pályára, akikre ha morgott az oktató megrángatta, megverte, a földre nyomta. Itt szépen alakult, egyre inkább elkerülte elkezdte kerülni a felhozott kutyákat, viszont séta közben már azokat a kutyákat is kerülte, szukákat, ivartalan kanokat, akikkel addig játszott. Sétán egyszer-egyszer azért előfordult, hogy rámorgott nála nagyobb kan kutyákra, ezért próbáltam leszidni ahogy az oktatótól láttam.

Aztán az egyik foglalkozáson a felhozott kutya morgott oda az enyémnek és erre teljesen elszabadult az enyém, mint akinek átkapcsolt az agya gyilkos üzemmódba, még az oktatónak is nekitámadt, aki ezért addig szidta, míg össze nem pisilte magát a kutyám. Ennek ellenére egyre többször fordult elő, hogy rátámadt az oktatóra is, amikor az leszidta őt.

Most ott tartunk a kutyával, hogy csak fojtóval és szájkosárral tudom biztonságosan sétáltatni, az oktatóval is szájkosárban gyakorol, én meg inkább nem szidom le, mert kiszámíthatatlan, hogy hogy reagál, így rám még nem támadt soha.

Nagyon furcsán néz ki egyébként amikor támad, behúzza a nyakát, teljesen magaalá csapja a farkát és közben viszont teljes erővel harapni akar. Mint aki tudja, hogy nagyon le lesz szidva, meg lesz verve, de mégis megéri neki támadni.

Nagyon szomorú vagyok, lassan fél éve járunk mindenféle kutyaiskolába és csak romlik a helyzet, folyton megverik a kutyát, sokszor azon gondolkozom, hogy rosszabb az élete, mint a menhelyen. Én nagyon sajnálom a kutyát, ezért nem is tudok elég határozott lenni, az oktató hiába határozott, simán nekimegy. Egyszerűen hihetetlen, hogy a kedves, játékos, minden feladatot teljesítő kutyámból egy agresszív vadállat lett, és minden csak egyre borzalmasabb.

Azért gondoltam a sci-dogra, mert ők elvileg semmilyen averzív módszert nem használnak, mindent, még a viselkedésterápiát is pozitív megerősítéssel tanítják. Annyiszor volt már megverve a kutya, teljesen eredménytelenül, hogy nem akarom ennek többet kitenni, de szeretném, ha valahogy változna a helyzet. Szerintetek? Vagy ez náluk is csak szlogen?