Lassan megutálom a kutyámat, egyszerűen nem tudok vele semmit elérni?

Ha otthon szépen dolgozik, akkor én is a brutál fokozatos ingerhez szoktatással kezdeném el, akár a kertben mesterségesen ingergazdagabb környezettel.

Még két dolog, ami ugyan nem a konkrét helyzetre vonatkozó tanács, de a kérdésed megválaszolásában talán segít.

1. Nekem most van a 3. kutyám. Az első bűn rossz volt, minden nagyon nehéz volt vele, totál kezdő gazdiként küzdöttem egy akaratos, domináns kutyával. Rengeteget hibáztam is persze a nevelésében és egy idő után nem is a probléma megoldására, hanem az elkerülésére koncentráltam. Folyton megugatott embereket, kutyákat, mindent felzabált, ezekről sosem tudtam leszoktatni, így inkább csak olyan helyre mentünk, ahol se ember, se kutya, nem is engedtem el, hogy ne zabáljon fel semmit. Utána a második kutyámat már tudatosan választottam, könnyen kezelhető fajta, onnan is egy nagyon meghunyászkodó egyed, mindez összeadva az addig szerzett tapasztalataimmal, a végeredmény a tökéletes álomkutya, egy olyan szoros kapcsolat, amiről előtte azt hittem, hogy csak a filmekben létezik, főleg idősebb korára, komolyan olyan volt, mintha egymás gondolataiban olvasnánk. Persze ott is voltak apróbb problémák, túl félős volt, sok olyasmin kellett dolgozni, amivel a következővel már nem szerettem volna, inkább komolyabb célokat tűztem ki. Így a 3. kutyám ugyanúgy kezelhető fajta, de már sportcélra, egészségesen magabiztos, se nem túl domináns, se nem túl megadó jellemmel. Most 1,5 éves és kicsit hozzád hasonlóan érzek én is:

- keresem benne az előző kutyám személyiségét, szokásait, pedig az eszemmel tudom, hogy ezt nem kéne, ráadásul direkt más habitust is választottam

- lehetetlen elvárásokat tolok rá, keresem azt a belsőséges viszonyt, aminek az előző kutyámmal való kialakulásához is 6-8 év kellett

- az idő mindent megszépít jelleggel hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az előző kutyám kölyökként azért közel nem olyan volt, mint mikor 14 évesen elment, egy csomószor jönne a számra, hogy bezzeg az előző kutyám ilyet sose csinált, aztán eszembe jut, hogy dehogynem, vagy ha pont ezt nem, akkor akár ennél rosszabbat :D

Lehet, hogy nálad nem ez a helyzet, ne haragudj, ha olyat próbálok belemagyarázni, amit nem érzel igaznak, mindenesetre nekem ezeket tudatosítanom kellett magamban, kizárólag ésszel összeszedni azokat a dolgokat, amiket rosszul mérek össze, vagy hogy egyáltalán ne is mérjem össze. Nem tudom, én azt gondoltam, hogy hagytam időt magamnak feldolgozni, de lehet még több kellett volna, bár egyre inkább azt gondolom, hogy ha egyszer megvolt tényleg a tökéletes kapocs, akkor azt nem lehet elfelejteni, csak akkor megy, ha az ember rákényszeríti magát a racionalitásra, hogy márpedig akkor se hasonlítsa, még tudat alatt se. De elég a rögtönzött konyhapszichológia órából, a 2. tanácsom sokkal gyakorlatiasabb :D

2. Nekem az a tapasztalatom, hogy nincs olyan, hogy "a legjobb" tréner. Persze adott sportra/feladatra bármire vannak kiemelkedők, sokat számít az is, hogy mekkora tapasztalata van meg rengeteg minden más is, de mindent senki sem tudhat, én számtalanszor futottam már bele olyanba, hogy egy adott nehézséget végül nem a szokásos trénerünk oldott meg, hanem éppen egy másiknak volt egy jó ötlete, ő ismert egy sokadik módszert, amit mi trénerünk nem és végül az működött a kutyánál és ahhoz, hogy pont azt a módszert tudja, ami a te kutyádnál működik nem feltétlen kell kiemelkedőnek vagy évtizedes tapasztalattal rendelkezőnek lenni, lehet simán véletlen, hogy abban az adott feladatban az ő kutyája pont úgy gondolkozott, mint a tiéd és ezt ő már éppen kikísérletezte neked. Ugyanígy szerintem nem minden habitushoz jó ugyanaz a tréner, aki az előző kutyámnál tökéletesen bevált, a mostaninál nem működik, aki jól fel tud pörgetni mondjuk egy alulmotivált kutyát nem biztos hogy tudja hogyan állíts le hatékonyan egy túlpörgőset úgy hogy ne nyírd ki a munkakedvét... Na mindegy, nem akarom hosszúra húzni, de egy próbát megérne egy másodvélemény (nyilván ugyanúgy hozzáértő, tapasztalt trénerrel) hátha találtok olyat, aki jobban rá tud hangolódni a mostani kutyádra.

Ha ennyire reaktív kint mindenre, akkor lehet ésszerűbb lenne, nagyon ingerszegény környezetben sétáltatni az elején, és ott felépíteni vele azt amit már otthon tud.

Másrészt kicsit ülj le és gondold át, hogy mennyi elvárásod van egy olyan kutyával szemben aki csupán 6 hónapja született. Azt várjuk tőlük, hogy legyenek szobatiszták, ne szökjenek, legyenek kedvesek barátságosak, ne húzzák a pórázt, más kutyákkal ne foglalkozzanak, de ha mégis, jó fejek legyenek velük, és annyira hosszú ez a lista :)

Fokozatosan. Most lép a kamaszkorba, még nehezebb lesz a dolog, de legyél türelmes, és fokozatosan építs fel mindent.