Ilyen esetben miért a husky a hibás, ha odakap?

Nem nagyon látszik a pontos szituáció, hol vannak, milyen helyen, mekkora a hely, mit csináltak előzőleg a kutyák, hogyan kerültek ilyen közel egymáshoz. Értem, hogy a videó lényege konkrétan a kutya testbeszéde, hogy mire figyeljünk, csak nem mindegy, hogy ez az utcán, egy futiban, egy rossz kerítés mellett, saját udvarban, menhelyen... stb. történik.

A kutyák testbeszédét egyébként sokszor a saját gazdája sem érti, évekbe telt, mire az egyik környékbeli gazdával eljutottam oda, hogy nem ereszti ránk a kutyáját séta közben a flexi pórázon, hanem rövidre fogja, ha el kell haladnunk (mondjuk egy keskeny járdán) egymás mellett, de volt olyan, hogy a kutyája már a bokámnál volt (flexin), én az enyémet fogtam, hogy ne verekedjenek össze, és nem hívta vissza, aztán ő volt legjobban meglepődve, amikor váratlanul bejött hozzánk egy kicsi futtatóba előzetes egyeztetés nélkül, és a kutyák összeverekedtek (én szedtem szét őket, nemrég szerzett bokasérülés miatt nehezen mozogtam pedig).

Ugyanakkor sajnos az elavult módszerekkel oktató kutyasulik és trénerek sem nagyon figyelnek a kutya testbeszédre, például a Happy Dognál képesek forgalmas út mellé kikötni a pánikoló kutyát és úgy szoktatni a forgalomhoz (volt róla videó is, nagyon sokan felháborodtak rajta).

"Tehát a másik (nem tudom milyen fajta) kutya miért nem vette a lapot, hogy nagyon nem kéne tovább feszítenie a szituációt?"

Mert lehet, hogy sose volt ilyen szituációban, nem tanulta meg. Nagyon fontos például a kölyökkori korai szocializáció, nem poénból nem választhatók el a kölykök 8 hetes kor előtt, utána meg nagyon jó lehet a kutyaovi (természetesen megfelelő immunizálással), más kutyák társasága kontrollált körülmények között, találkozzon minél többfélével.

Nekem egy felnőttként mentett előéletes kutyám van, aki eléggé szelektál, volt rossz tapasztalata már azelőtt is, hogy hozzám került, meg sajnos szerzett újakat séta közben is (sok a "nembánt" gazdi). Rengeteg meló van benne, de nagyon sokat tanultam általa a kutyatestbeszédről. Van egy eleven kölyökkutya a lépcsőházunkban, nagyon cuki, barátságos, de Duracell nyuszi. Na most ez az én kutyámnak már sok, jelzi is. Szoktam beszélgetni a gazdival, kér tőlem tanácsokat is, arra hivatkozva kerestek meg, hogy az én kutyám mekkora hatalmasat változott, amióta nálam van. Neki is szoktam magyarázni, amikor a kutyusa már átlép egy határt, hogy mit figyeljen ilyenkor a másik kutyán, mi az, amire már hívja vissza, állítsa le a picit. Az én kutyám nagyon jó tanulós eset nekik, mert ő elég látványosan jelzi, ha elég volt, de sérülést nem okoz, mert arra meg én figyelek oda nagyon, és rám is hagyja, hogy én intézzem el, de rajta nagyon jól lehet látni ezeket a fokozatokat, vannak kutyák, akik viszont sokkal finomabban jeleznek, és fel sem tűnik mindig, így a gazdik sem gondolják, hogy baj lehet, a kutyájuk sem veszi a lapot, lehet, hogy kölyökkori szocializáció is kimaradt, akkor meg az anyjától, alomtesóktól sem tudott adott esetben tanulni.