Hány hónap kell ahoz hogy megszüljön egy alig 1 éves kutya? Ugye nem veszélyes hogy csak januárba lesz 1 éves és már nagy a hasa?

Ennyire ne hasonlítsd már össze az embert és a kutyát. A kutya minden évben kétszer tüzel. Minden évben kétszer kész párosodni, ami jelenthet almonként 10-12 kölyköt is.

Egy ember jobb esetben akkor szül, ha minden háttér rendezett, el tudja dönteni, mit miért. Egy gyerek családban nevelkedik, a megfelelő szülői háttérrel.

Egy kutya nem. Egy kölyköt jobb esetben 8 hetes korára leválasztanak és mehet isten hírével, mindegy hogy hová, csak az a lényeg, hogy elkerüljön a háztól és ne legyen pénzben.

Lehetetlen párhuzamot vonni ebben az esetben ember és kutya között.

Szerinted miért van a menhelyeken kutya? Azok csak úgy odapotyogtak? Hozzáteszem, nem csak keverék kutyákkal találkozhatsz ott.

Ha egy kutya nincs ivartalanítva, és nincsenek meg a megfelelő óvintézkedések, akkor bizony kölykök lesznek, akiknek elég nagy esélyük van arra, hogy egy menhelyet "gazdagítsanak". Akkor szerinted miért kampányol mindenki az ivartalanítás mellett?

Te szánnál ilyen életet bármilyen kutyának? Hogy azért, mert már öreg, vagy kicsit csúnyácska, vagy beteg, nem lehet otthona? Egy menhelyen kell leélnie az életét?

A másik pedig az, amit írtál, hogy szétszedetnek egy kutyával egy másikat. Ez szörnyű. Csak erre kell alkalom is. Érdekes módon az én kutyáim sosem kerülnek csak úgy kapun kívülre. Ha igen, akkor póráz van rajtuk.

Ha már valamit háziasítottunk, akkor az a mi felelősségünk. Hogy a kutya ne szökhessen ki, hogy ne legyenek felesleges almok, hogyha a kutyánk beteg akkor orvoshoz vigyük, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk neki.

Ez tény, hogy egy kutya nagy felelősség és aki nem érzi magát elég felelősségtudatosnak annak ne is legyen kutyája.

A menhelyes témához meg még annyit, hogy feltalálták már az altatást is. Ha belegondolsz van egy kis gyereked és a menhelyről elhozol egy felnőtt kutyát annak a kutyának nem tudod a múltját. Miért lökték ki stb. Én befogadtam egy rotit amit azelőtt harcoltattak. Az a kutya annyira kiszámíthatatlan volt. Egyik percben bújt hozzád, a másik percben úgy rád vicsorgott, hogy azt se tudtad mit kezdj vele. Pedig én adtam neki kaját minden nem bántottam soha. Amelyik kutya nem rendes családban nő fel annak egyértelműen altatásnak kéne a végének lennie. Jönnek az utánpótlások bőven akk meg, ha senkinek nem kell miért hagyják őket szenvedni??

Kedves Anyu és Apu!

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ..ha odamentem egy simiért, sokszor meg belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a ko ...tovább »csiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam. ,,Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék..."

válasz megírásának időpontja: 10-20 11:27

Minden kutyát lehet rehabilitálni, csak vannak nehezebb esetek, velük tovább kell foglalkozni és nem az altatás megoldás! Nem úgy születtek, hogy eleve ilyenek. Az ember teszi őket azzá, amik lesznek. Őket kéne felelősségre vonni, nem a kutyát hibáztatni. Minap olvastam az újságban, hogy egy gazda leadott pár kutyát a sintértelepre, kölyköket is stb. Mivel nem volt oltásuk, az állatorvos úgy döntött, hogy elaltatja mind,még a kölyköket is/kb.8hetsek ha voltak/, nehogy a többi kutya elkapjon valami betegséget. Ez azért felháborító! Nem ismeri a karantén fogalmát? Főleg, hogy tudnia kellett, hogy a befogadott kutyákat 2 hétig köteles megfigyelés alatt tartani? Később belátta, hogy tévedett.