Fiatal pároknak tökéletes a kutya arra, hogy gyakorolják leendő szülői teendőiket?

Arra jó, hogy egy hű társatok lesz aki törődést szeretetet igényel.

Gyerekként lehet szeretni egy kutyát az biztos.

Nem. A kutya nem egy gyakorló bábú.

Ha ilyen idióták vagytok, inkább ne csináljatok gyereket.

Talán a következetességet, hogy egyetértésben legyen az akaratotok, ha nincs, akkor az előbb tisztázzátok, és utána egymással összhangban várjátok el a kutyától, és ne engedjetek belőle.

És a türelem is jó példa.

De kb. itt a felsorolás vége!!!

Borzasztóan elterjedt, beteges, és rettenetesen káros az a fajta (leginkább nyugati társadalmakra jellemző) hozzáállás, ahogy gyerek pótlékként tartanak állatot.

A gyereknevelés pszichológiája, teljesen eltér a kutyapszichológiától.

Az emberi pszichológiának csak a legősibb, állatias ösztönökön alapuló részével van egy nagyon kicsi átfedésben, ez a gyereknevelés tekintetében szerintem 5 %-ot ha kitesz!

És ez fordítva is igaz!

Tehát: Egyfelől a kutya, tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberi pszichológián alapuló nevelést gyakoroljanak rajta.

Másfelől, a kutya szempontjából pedig, ha valaki mégis ezzel próbálkozik, az maradandó károsodásokat okozhat mentálisan a kutyának.

Lásd a gyakorlati példákat, a számtalan beteges esetet a frusztrált, neurotikus, szorongó, agresszív, birtokló, rögeszmés, bizonytalan, kéretlenül agresszívan védelmező, fóbiás, stb. viselkedészavaros kutyát.

Ezeknek a 99,9%-a nevelési hibára vezethető vissza, ez a hiba pedig döbbenetesen nagy arányban (ha számot kéne mondani, azt mondanám 75%-ban) arra vezethető vissza, hogy emberi tulajdonságokkal ruházták fel a kutyát, és legalább részben emberi pszichológiával próbáltak rá hatni.

Nem, mert egy kutya kb. 15 év elkötelezettség. Az ilyen meggondolatlan fiatal párok majd 2-3 év múlva azért fognak "sírni", hogy "útban" van a kutya, meg nincs elég idő rá, mert jön a gyerek...

Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy a kutya és a gyerek kizárja egymást, csak azt, hogy arra is gondolni kell, milyen lesz a felállás, ha már lesz gyerek is.

7-es vagyok, legalábbis "remélem" hogy erre gondoltál teendők alatt, nem pedig arra, hogy bepelenkázzátok a kutyát.

De igazából nem "remélem" azt se, hogy a nevelésre gondoltál, azt remélem, hogy megérted, hogy egy totál más faj, totál más igényekkel!

Sajnos a félreértés a tudatlanságból, és a nagyképűségből fakad.

Az ember hajlamos felsőbbrendűnek képzelni magát, és a nagyképűsége, és tudatlansága miatt úgy gondolkozni, hogy ha embernek jó egy fajta nevelési módszer, akkor az a kutyának pláne jó, hiszen az "csak" kutya.

Hát, nem!

A kutya, az kutya! Külön faj! Külön meg kell tanulni a pszichológiájának a működését!

Sajnos egyre inkább kiélik, nem gyakorolják.

Nagyságrenddel kisebb felelősség, elég ez nekik..