Mit csinálnak a kutyások ilyen esetben?

Hozzám két napig a barátnőm jött kutyát sétáltatni.

Az ajtóban átadtam neki a kutyát és visszafelé ugyanott átvettem.

Aztán szerencsére lement a lázam és "csak" fáradt voltam. Ekkor már kis rövid sétákra elvittem, vigyázva arra, hogy ne találkozzak senkivel.

Tapasztalatból tudom, hogy akinek kutyája van (az idősebb korosztálynak főleg), annak elég nagy kutyás baráti köre is van, akik közül biztos, hogy számíthat valakire, ha gond van. A rossz hír pedig mindig futótűzként terjed. Így, ha esetleg nincs elérhető családtag vagy barát, valamelyik kutyás mindenképpen ugrani fog. Ezt tapasztalom magam körül, illetve én is többször segítettem már kutyás barátaimnak problémás ügyekben.

Sajnos velem is előfordult, hogy nagyon beteg lettem, súlyos elfertőződés miatt 1 hétre kórházba kerültem és itt maradt a panelban a két kutyám, egy macskám és 4 pintyőke. Mivel egyedül élek, azonnal riasztottam a kutyás bagázst, akik közül többen is azonnal ugrottak, feljöttek, napi háromszor megsétáltatták a kutyákat, megetetették, megitatták őket és a macskákat, madárkákat. Ezért is kell kedvesnek lenni mindenkivel és jó kapcsolatot ápolni az emberekkel, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk ilyen szerencsétlen helyzetbe, hogy mikor lesz szükségünk segítségre, amit persze viszonzunk is a következő adandó alkalommal, amikkor másnak van ránk szüksége.

Persze ez nem csak a kutyásokra korlátozódik. Ha meglátom, vagy meghallom hogy akárki segítségre szorul, már megyek is, még akkor is ha nem ismerem az illetőt.

Ezért is kell nyitottnak lenni az emberek felé, mert amellett hogy jóbarátokat szerzünk, olyan embereket szerzünk, akikre számíthatunk a bajban is és akik szintén számíthatnak ránk.

Egyébként néhány alkalommal az sem gond, ha pelusra kell pisilniük, sokan eleve így szoktatják, olyanok, akik reggeltől-estig elvannak valahol és szegény kutyusok egyedül vannak állandóan. Bár az ilyeneknek inkább nem való kutya.