Van aki kifejezetten nem kedveli a német juhászt? Elmondod miért?

Ugatósak,zeng tőlük az egész utca. Az összes kutyafajta közül a legidegesítőbb ugatásuk van.

Biztos van,amire jók, de amiket én ismerek, buták,bambák, idegesítőek. Nem ismertem még olyan embert,aki meg tudta volna nevelni őket,inkább feladják a gazdák és hagyják őket tombolni. 8-10 éves korukra lenyugszanak,akkor van egy "cuki" periódusuk. Aztán valami csípőbetegségük lesz,onnan romlik az állapotuk aztán annyi. Komolysn,mind csípőbeteg lesz.

Nálam a kutyáknál inkább a nevelése, tisztasága és a gazda odafigyelése szokott zavarni.

Amíg egy kutyára odafigyelnek rá és igényeire, fürdetik rendesen, felszedik utána a szarát, illetve nem ál neki ugatni mint a fene akár a kerítést is döntögetve addig nekem nincs velük problémáim, ahogy ez igaz nálam a többi kutyára is.

Ez nagyon nagy butaság, de valamiért akkora nyomot hagyott bennem, amiért van egyfajta bizalmatlanságom feléjük.

Ugye ezek a tipikus munkakutyák - rendőrség, katonaság is rengeteget használja őket. Ott pedig nem mindig marad meg fixen egy ember mellett egy kutya - jobb esetben más pozícióba kerül az a személy, ahol nem kell kutya, vagy másik kutyával dolgozik. Rosszabb esetben már nem lesz alkalmas szolgálatra, vagy még rosszabb.

Emiatt ezek a kutyák könnyen váltanak gazdát, nem azok a szigorúan egygazdis kutyák.

Valamiért emiatt bennem maradt az a tüske, hogy nem is igazán hűségesek ezek a kutyák, és igyekszem eltüntetni magamból ezt a gondolatot.

(Amúgy a mi utcánkban is volt egy "bolond" német juhász, aki kislányt is harapott már meg. Nem hibáztatom, a hülye gazdái a hibások. Én is megbolondulnék, ha 7/24-ben egy pici kennelben gubbasztanék.)

Az a baj, hogy a többség sima kedvencnek akarja és nem veszi tudomásul, hogy a németjuhász alapvetően egy nagyon határozott kezet igénylő munkakutya, nem pedig cuki dögönyöznivaló szőrmók. Kell neki a fizikai és szellemi terhelés is meg eleve egy olyan attitűd, hogy a kutyának eszébe se jusson, hogy a ő főnök. Nyilván ez megvan egy rendőrségi, katonai kiképzőnél vagy akár egy munkakutyák terén tapasztalt laikusban, de a 10 éves Julcsikában meg anyukájában, aki párás szemmel emlékszik vissza, mennyire szerette gyerekkorában a Rex felügyelőt, esetleg volt már pár cuki yorkija meg goldija, nagyon nincs. Ez a fajta már csak a méretei miatt is sokkal több határozottságot igényel, nemhogy természeténél fogva, gyereknek semmiképp sem vennék, ha én magam nem vagyok kellő rutinnal felvértezve. Nyilván valahol el kell kezdeni, de ez nem a vegyünk egy németjuhászt a munkakutyák terén totál zöldfülű családba a visítozó gyerekek mellé játékszernek.

A másik fele meg a már említett túltenyésztés, a fent leírt vásárló kategória jó része eleve nem a minőségre törekszik, hanem a legolcsóbb kell, tök mindegy, honnan származik. Aztán persze, hogy jön a betegesség, testi problémák, ideggyengeség, majd a kezelhetetlenség, mert egy fejben genetikailag nem kóser kutyával még egy profi is lehet, hogy elbukik.