A kutyák a lakásban egy idő után miért látszanak szomorúnak?

Ez valami "kutya nem való lakásba" poszt akar lenni? :D

Vannak lusta kutyák, fajtát se írtál. Lehet alapból ilyen.

"Ez valami "kutya nem való lakásba" poszt akar lenni? :D"

Persze, hogy az. Van itt egy (vagy több) személy, aki megállás nélkül azt szeretné bizonygatni, hogy a kutya lakásban tartása "állatkínzás".

Ha a tiéd az, azt neked kell tudnod, mi lehet az oka (betegség, étel, kevés mozgás, foglalkozás stb.). Ha egy ismerősödé, akkor - viszonytól függően - kérdezd meg ezeket vagy hogy ő nem-e látja letörtnek.

Az sem mindegy, hogy érted pontosan, hogy "egy idő után", meg hogy "szomorúna látszanak".

Az ölelgetést pedig a legtöbb kutya nem szereti, nekik ez fenyegető, mozgásában korlátozottnak érzi magát. A gazdától, szeretett személyektől eltűri, de ők alapvetően máshogy fejezik ki a szeretetüket.

A miénk pl. általában akkor látszik NAGYON szomorúan, amikor - szerinte - túl sokáig kell várnia a vacsorára vagy a helyén kell türelmesen várni, míg mi az asztalnál megvacsizunk és (ha olyasmit eszünk) megkapj a végén a jókutyának járó falatkákat. :D

Honnan veszed, hogy minden kutya szomorú a lakásban?

Nem tudhatod, mivel kizárt, hogy minden kutyás lakásban jártál már. Az enyémben tuti nem, mert akkor tudnád, hogy az enyém nem szomorú és biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel.

Amikor örökbe fogadtuk a kutyámat, minden hétvégén mentünk nagyszülőkhöz falura, ahol először nem akarták beengedni a nagyszülők a kutyát a lakásba, az ő két kutyájuk is kinti volt. Kint hagytuk hát a mienket is velük. Amíg ott voltam vele kint, eljátszott a másik kettővel, szaglászott, elfeküdt a napon a fűben, pont úgy, mint amikor otthonról kiviszem sétálni a városba, mezőre, mindenfelé. Aztán bementem a házba, a kutya kint maradt. A kutya abban a pillanatban megállt, nézte az ajtót kétségbeesve, SZOMORÚAN, hogy most miért hagytam kint "egyedül". Egy óra múlva még mindig ugyanott állt és nem mozdult, míg ki nem mentem hozzá.

Szóval. Ha én azt akarom, hogy boldog kinti kutya legyen az én kutyám, akkor ahhoz nekem is ki kell költöznöm vele a kutyaházba vagy a pajtába :D :D :D

Ellenben, amikor bent vagyunk és otthon hagyom egyedül, semmi félelem, szomorúság nincs rajta(be van kamerázva a szobám), elkísér az ajtóig, majd mikor nélküle távozom, szépen bemegy a helyére azt pihen. Max kétszer felkel inni, aztán mikor zörög a kulcs a zárba, érkezem, akkor jön megint az ajtóba.

Hat az en kutyamnak kertes hazban is szomoru a tekintete. Na de amugy egesz nap ki-be rohangal, naponta 1,5 orat setalunk is, a kertben, de a hazban is szoktunk jatszani.

Semmi baja nincs, neki ilyen az arcberendezese, amitol szomorunak tunik allandoan. Amugy a kedve jo, energikus kutyus.

Nem minden az, aminek latszik 🥰