Valóban a kutya szocializációján múlik az hogy családba kerülve kölyökként,a már ott élő cicat sosem fogja bántani?

Attól függ, hogy neveled. Apám uszította a kutyáinkat a felénk kóborló macskák ellen. De egy kutya-macska kapcsolat általában úgy indul, hogy a macska incselkedik, odakap, aztán a kutya kérdés, hogyan reagál. Na, itt lép közbe a gazdi. És meg lehet nevelni, hogy ezt a macskát nem bántjuk. Sok éves, sérült, rosszul tartott, esetleg elvadult menhelyi kutyával nehezebb, de velük sok minden más is sokszor nehezebbb.

Ha már ott a macska, akkor van a legkönnyebb dolgod: csak azt kell lefektetni, hogy te vagy a főnök (ami alapból alap dolog kutyánál), és amint látja, hogy a macskát te megtűröd, ő is megtűri. Ilyen egyszerű. (Ugyanez igaz a vendégre. Felőlem ugathat a kutya, de ha beengedtem valakit a kapun, onnastól kezdve abbahagyja, mert látja, hogy én beengedtem, tehát el kell fogadnia a jelenlétét.)

Odafigyelés és összeszoktatás kérdése.

A kutyát figyelmeztetni, vissza kell fogni, ha erőteljesebben játszik, közelít a macska felé.

Megszokják egymást. A macskát se kell félteni. Vannak macskák akik elég szépen beterrorizálják a főleg kisebb, nyuszi bátortalanabb kutyákat. Mindemellett inkább azert a már ottlévő macska harmóniáját, territórium igényét megzavarhatja az új jövevény. De a kutyával nem lesz gond ha kölyök, később sem.