Vegyek a 11 éves lányomnak valamilyen állatot?

Megbízol benne? Mióta szeretné?

nem hiszem hogy igy előre meg lehetne mondani , hogy "meg fogja unni"-e vagy nem...:S

Csak akkor, ha te is akarod, te is tudod vállalni érte a felelősséget. Mert benne van a pakliban, hogy megunja.

Ha mondjuk beiratod egy kutyasuliba, és ott megtanul igazán minőségi módon együttlenni a kutyával, kap egy olyan technikát, amivel bármit meg tud neki tanítani, akkor kicsi rá az esély, hogy megunja.

De ha annyiból áll a kutya, hogy húzza a pórázt, megugatja a többi kutyát, nem fogad szór, és hajnalban kell kelni miatta, akkor meg fogja unni.

A görénnyel sincs sokkal kevesebb gond, mint a kutyával, őt is sétáltatni kell, takarítani utána, etetni, és orvoshoz vinni, ha beteg. Csak kevésbé együttműködő.

teknősbéka van pl.:aki szabadon tartja:) aranyos állat és van olyan amelyik játékosabb

esetleg kismacska

vagy még kis zsebkutyát ajánlanék:) ami szeret kézbenpl ez :

[link]

de hol laktok melyik megye?

Én azt mondom egy gyereknek sose vegyen az ember állatot, max saját magának. Egy 11 éves gyerek az GYEREK, felelőtlenség lenne egy élőlényt rábízni. Egy kutya, vagy egy görény (de mondhatnék én itt most cicát vagy hörcsögöt, vagy bármit), olyan mint egy kisgyerek, foglalkozni kell vele, ellátni, gondoskodni róla. Olyan nincs hogy nem érek rá, meg elfelejtettem, meg nincs kedvem. Persze most a csillagokat leígéri a gyerek az égről, de neked folyamatosan ellenőrizned kéne hogy valóban ellátta-e az állatot, tehát lényegében neked is ugyanugy kéne foglalkoznod vele, hiába ígér bármit a lány. És az is benne van a pakliban, hogy a végén az egész feladat a te nyakadba szakad, bármit is mondd most. És ez valószínűbb, mint az ellenkezője...

Nomeg azért azt is figyelembe kell venni hogy egy állat nem játékszer és nem játszópajtás, nem is azért van hogy a lányodat szórakoztassa (ebből a "semmit se tudó" szövegből nekem nagyon az jött le, hogy ő inkább játékszert, játszótársat lát az állatokban). Az állat lehet fáradt, lehet nyűgös, és sokszor semmi kedve a játékhoz, se a babusgatáshoz, ezt is tiszteletben kéne hogy tartsa a lányod. Szakkönyveket olvasott már egyébként? Mert ha tényleg annyira elkötelezett a téma iránt és TÉNYLEG annyira akarja azt a kutyát, akkor gondolom már megtanult mindent, és lelkesen bújja a kutyák gondozásáról, neveléséről, ellátásáról ,kiképzéséről szóló könyveket. Legalábbis ennek így kéne lennie.

Abba is gondolj bele hogy egy állat tartása költségekkel is jár, néha nem is kevéssel. Ha beteg, állatorvoshoz kell vinni, ami TETEMES összeg is lehet. Ha TE MAGAD szeretnél egy állatot, és magtanítod a lányodat a felelős állattartásra, az állatokkal való bánásmódra, akkor nyugodtan fogadj be egyet. De csak mert a lányodnak épp olyanja van, semmiképp...

15.40-es vagyok!

A hörcsögöket volt, hogy én is "eluntam" sajnos.De a kutyát nem lehet...!!!!!!!!!!!!!!!!

Az én véleményem az, hogy vegyél nyugodtan kutyát. Olyat, amilyet mindketten választotok. Saját példámból indulok ki. Én 11 éves koromban kaptam az angol cocker spánielemet, Pamacsot. Akkorra már nagyon szerettem volna kutyát, az összes kutyás újságot és az akkor még létező Állatbarát című lapot vették nekem anyáék, elméleti "tudásom" megvolt, legalábbis az alap.

Soha nem szenvedett hiányt a kutya, 15 évesen pusztult el nemrég, végelgyengülésben. Soha nem volt olyan, hogy meguntam volna, hogy nem volt kedvem sétáltatni, vagy fésülni. Abszolút érett voltam rá 11 évesen, ráadásul nem is hallgatott senkire, csak rám :)).

Szóval ha a lányod is ilyen "kutyabolond", mint én voltam, akkor nyugodtan vegyél neki kutyát.

De ne feledd, magadnak is veszed, hiszen egy kutya rengeteg pénzt felemészt. Olyan hirtelen megbetegednek, hogy az ember fel sem fogja. és akkor te fogsz fizetni, nem a lányod!