Mire figyeljek egy amerikai staffordshire terrier kölyök nevelésénél?

A séta, kaja, ilyenek átlagosak voltak. Sok séta, kajából rengeteg féle. A kutyaszalámitól kezdve a tápokon keresztül a csirkrfejen át a kacsaszárnytőig minden. (ezek kutyaeledeles boltban vannak)

A játszásnál már jobban figyeltem, soha agressziót, vadászatot kiváltó játék nem volt. Az internetről, meg a tv-ből lestem el játékokat, hogy pl. találja meg melyik pohár alá dugtam jutalomfalatot, vagy megkerestetni vele valakit, labdavisszahozás, ilyenek. Birkózást, kötélhúzást, "rongyozást" közös őrült rohangálást kerültem.

A neveléséhez idomításához mindig végtetel türelemmel kezdtem, és inkább állhatatos voltam, mint szigorú.

Ezekre a kutyákra mindig azt mondják, (ill. ezekre főleg) hogy ne fegyelmezzük őket agresszívan, ha rosszalkodnak se.

Na, ez nekem nem mindig ment, de azért igyekeztem, és szerintem jó munkát végeztem- végzek, mert néha most is rá kell szólni, de elég ritkán.

Panelban lakom, és a környékünkön sok kutyát sétáltatnak, és vagyunk páran, akik megpróbáljuk összeegyeztetni a sétákat. Így kölyök korától volt lehetősége barátkozni. 1,5-2 éves kora körül volt egy időszak, mikor a nála nagyobb kutyákra néha keményen rámozdult, de de ilyen is nagyon régen történt. (am. az enyém angol staff, de hasonló karakter)

Az nagyon fontos, hogy minél előbb vidd kutyák közé (persze miután megkapta az ehhez szükséges oltásait).

Én, miután megkapta az oltásait a kutyám, elvittem kutyaóvodába. Úgy voltam vele, hogy az én kutyám biztos nem fog rosszalkodni, olyan kis ártatlan, aranyos izomgolyó. :)

A kutyaoviban először félt, de aztán egy kis hörcsög volt. Minden kutyának meg akarta mutatni, hogy ott ő a góré. :D

Persze nem engedtem meg neki, és jól megráztam a grabancánál. Le is szokott róla, de nem egyik napról a másikra. De megérte, mert már minden kutyával csak játszana. :)