Felelős vagyok érte egész életében, ezt megfogadtam és így is gondolom! Tényleg választanom kell?

esetleg egy kutyaiskola első körben?

persze megértem hogy félted a babát... próbálhatod elkülöníteni őket, de az meg rengeteg gonddal jár... valami ismerős aki befogadná a kutyust?

Kérdésedben a válasz.

Bevallottan elkényeztetted, sőt úgy bántál vele, mintha a gyereked lenne.

Nos, ha a kutyától sem akarsz megválni, de a gyereket is biztonságban szeretnéd, itt az ideje a sarkadra állnod és meg mutatnod ki a főnök a háznál.

A kutyának szabályokat és határokat szabni és azokat következetesen betartatni.

Cesar Millan egyik műsorában is pont ugyanez volt a gond, de nem tudom hanyadik évad hanyadik részében volt ez.

De ha van rá időd, innen letöltögetheted a sorozat részeit, s megnézheted őket.

*****

Sokat tanulhatsz belőlük, problémától függetlenül.

Figyelj. Sosem késő elkezdeni a nevelést. 3 éves simán tanítható. Szerintem keress fel egy szakembert. Ha nem szeretnél megválni Tőle vállald ezt a költséget. Vagy esetleg neten keresztül is szívesen segítek Neked. Csak szánd el magad a cselekedetre és a férjed is. Mert mind a ketten kellettek ahhoz, hogy a kutya normális irányba fejlődjön.

Szőrhullásra pedig fésülés napi többször. És kicsivel több takarítás legalább abba a szobába ahol a kicsi van.

Van még időtök a mászásig addig még tehettek a kutyáért!

Teljes mértékben Thimmy88-al értek egyet!

Én is egy törpe tacskóval éltem egy lakásban (emlékeim vannak meg a fényképek). Pedig egészen pici korom óta ott volt a kutya, és utcáról fogadták be anyuék, bolhásan, koszosan. Anya amúgy is soka takarít, máig mindennap felmos, mert van macska és kutya is a lakásban. Sőt, akkor is voltak macskák, mikor tesómék ott hagyták a picibabát nálunk.

Takarítás és nevelés, ennyi a lényeg! Ha szereted a kutyát akkor ne ajándékozd el. Meglátod milyen jó barátja lesz a gyermeknek miután már ő is "tud" játszani a kutyussal. :)

Úgylátom, hogy felismertetd a hibádat és az igény is megszületett a változtatásra, mostmár csak az utolsó lépést kell megtenned. Csinálj egy 180 fokos fordulatot és kezdd el nevelni a kutyádat. Iratkozz be egy kutyaiskolába, de olyanba, ahol az elmélettel is foglalkoznak és nem csak az alaki gyakorlatozással. Nézd meg, hogy van-e a közeletekben egy tükör iskola: [link]

Nem az a lényeg, hogy napi 24 órában a kutyával legyél, hanem hogy legyen a szokásos közös időtöltéseteknek egy 2-3 órás intenzív szakasza, séta, tanulás ilyesmi, ami legfőképp a kutyáról szól. Ez neki elég. Mindenképp kérd szakember segítségét, ne egyedül állj neki az átnevelésnek mert úgysem fog sikerülni.

A kutyaszőr-gyerek kapcsolatról ez a véleményem:

http://www.youtube.com/watch?v=al3IX4D-M9Y

Én biztos nem fogom a gyerekemet eltiltani a kutyától.

a te döntésed-a te felelősséged !!

felkészületlenül,és rosszul nevelted a kutyád.

vajon,ha a gyerekedet is rosszul neveled akkor vele mi lesz ??

( ne érts félre, nem akarlak megbántani, csak tudd meg ,gyereket nevelni sokkal-sokkal nehezebb mint kutyát )

a kutyához sokkal kevesebb energia kell, mint a gyerekhez.

ha nem vagy biztos magadban, ajándékozd el a kutyát !!

a gyerek a fontosabb.

a lelkiismereteddel úgyis neked kell szembenézned.

a világon sok millióan tartanak kutyát,és nevelnek gyereket egy lakásban.

te képes vagy erre ?

ha nem akkor tudod a dolgod.

ha meg igen, akkor sokkal-sokkal fáradtabb leszel estére ,mint most :)

( tapasztalatból mondom )

a gyerekek neveléséhez tökéletes segítség a kutyánk, igaz a kölkek már nem kicsik.

egy csecsemőnél talán máshogy döntenék.

alapszabály 3 évesnél fiatalabb gyereket és kutyát SOHASEM szabad felügyelet nélkül együtt hagyni !!!!!!

Én is amondó vagyok, hogy irány egy tükör iskola. Apa kibírja, hogy pár hétvégén keresztül pár órát ő vigyázzon a gyerekre. Vagy fordítva, apa kibírja, hogy pár hétig hétvégente kint áll a hidegben a kutyával másfél órát.

Szerintem szuper vagy! Tényleg szuper vagy, mégpedig azért, mert a legnehezebb lépést már megtetted. Felismerted, hogy a kutyád a te hibádból olyan amilyen. Ezzel a legnehezebb szembe nézni! Tudod hányan hiszik, hogy a kutya ilyen, a kutya hülye, a kutya hiperaktív, a kutya rosszindulatú, stb. Holott a kutya olyan amilyenné tették! És te ezt már tudod, és nem vársz kivülről megoldást, hanem tudod, hogy csak te tudod megoldani. Hidd el, a legfontosabb lépést már megtetted! A többi már nem lesz ilyen nehéz!

Ideje elkezdeni változtatni a hozzáálláson.

És tényleg ne olyan suliba menj, ahol pórázon engedelmes feladatokat gyakoroltok a kutyával, mert attól nem javul az otthoni helyzet. Olyan sulit keress, ahol póráz nélkül tanulnak a kutyák, mert ott sokkal nagyobb hangsúly van szükségszerűen a nevelésen, mint a tanításon, és neked nyilván nem a lábnál követés, vagy az ültetés tanítása a célod.

Olvasd el ezt a könyvet, kezdeti lépésként: scribd.com/doc/8027039/Jan-Fennel-Kutyapszichologia

Egy havanese szerintem nem egy nagyon domináns kutya, egyszerűen ti fújtátok ilyen nagyra. Olyan visszajelzéseket kapott tőletek 3 éven keresztül , amikből teljesen jogosan vonta le a következtetést, hogy ő iránytja a közös életeteket. Nem kis munka, de két hónap alatt már jelentős előrelépést érhetsz el akkor is, ha csak a Fennel könyv szabályait tartod be, és nem suliztok.

Esetleg szóba jöhet még a kutyasuli helyett a háznál képzés: [link]

Ha nem pesti vagy, akkor is csörögj rájuk, mert egész sok tükör suli van már vidéken is, lehet, hogy ismernek olyan oktatót, aki ki tud járni hozzátok.

Én totyogós koromban doggal meg bernáthegyivel játszottam, sőt igazából a dogba kapaszkodva tanultam járni, és sosem esett bajom, pedig ők tényleg kettéharaptak volna ha akartak volna.

Nekem ez a véleményem a kutya-gyerek dologról: [link]

Állj neki változtatni, és ha kérdésed van, akkor nyugodtan írj privátban, segítek nagyon szívesen, valamennyi tapasztalatom már van képzés terén.