Ha nem szeretnék némely dolgokat a kutyámnak akkor SOHA nem szabad engedni?

arra a kanapéra nem szabad felengedni, ahova nem mehet, és oda SOHA

nekem is keverék kutyám van és tudja hova mehet, hova nem. (bátyám szobájából ki van tiltva, és oda egyszerűen nem megy be)

értelmes kutyával az ilyesmi nem lehet gond.

nálunk egy időben ágyra is felmehettek a kutyák, mostanra viszont elegem lett belőle, hogy az ágytakaró (szép krémszínű) csupa fekete szőr... úgyhogy letiltottam onnan őket. egy-két nap átállás, néhányszor rájuk lett szólva, azóta felé se néznek az ágynak. a kanapéról viszont nem szóltam nekik egy szót sem, oda felugranak most is - sőt, esténként mivel az ágyalvás megszűnt oda ugrik fel szunyálni.

Ha problémád van a tekintéllyel, akkor az a biztos, ha következetesen nem engeded.

Ha tökéletes a viszonyotok, akkor tehetsz kivételt. Nálunk pl. alapszabály, hogy a kutya nem jöhet be a házba. Ha nyitvahagyom az ajtót, akkor is megál előtte. Amikor viszont én úgy döntök, hogy most bejöhet, akkor kiadom a prancsot, hogy "gyere be", és őt mintha puskából lőnék ki, beszáguld és baromira boldog. Ugyan ilyen egyszerűen ki is tudom küldeni. Tehát ilyen esetben a lényeg az, hogy amit nem szabad, azt saját döntésével nem bírálhatja felül a kutya, csak akkor teheti meg, ha te erre kifejezetten utasítod. Az ágyadat is megoszthatod vele, ha épp olyan kedved van (én nem tenném), de tudnod kell kiküldeni is belőle. Szóval tapasztalt, erőskezű gazdi, akinek maxmimálisan rendezett a viszonya a kutyával, az tehet kivételt, a többieknek inkább javasolt a következetes "nem".

Arra viszont símán meg lehet tanítani, hogy az egyik bútor az övé, de azon kívül semmi másra nem mehet fel.

egy normális kutya-gazda viszonyban ennyi nem zavarja meg a kutyát.

a "most feljöhetsz az ágyra", "most nem jöhetsz fel" ugyanúgy bevésődik az eszébe, mint az, amikor az udvart két részre elválasztó kerítésnél átjöhet velem. sőt... továbbmegyek, több kutyánk van, és mikor külön foglalkozom velük, akkor csak egyet viszek magammal a hátsó kertbe. ilyenkor csak nevén nevezem a delikvenst, és ő (és csak ő!) már iparkodik is, aztán húz hátra ahogy nyílik a kapu. de ha nem engedem meg, akkor tárva-nyitva lehet, nem mennek hátra!

ugyanígy van az ággyal. nálunk ugye le lettek tiltva onnan teljesen, ennek a módja pedig az volt, hogy az átállás bizonytalan időszakában többször rájuk szóltam, hogy "nem!". nem bűntetőleg, nem csaptam meg egyiket sem, csak rájuk szóltam. egy-két nap múlva már biztos lehetettem benne, hogy felügyelet nélkül sem ugranak fel.