Merjem vállalni, hogy elhozom a kiskutyát?

Nagyon átérzem a problémádat, én is pont ebben a helyzetben voltam. Bár én már hamarabb lemondtam a border collieról, tudtam hogy amíg nem vagyok "kész", addig nem tudnám őt boldoggá tenni. Én is egyetemista vagyok (külföldön) és sokáig volt gondom hogy nem tudok kutya nélkül élni. Elkezdtem dolgozni, kaptam ösztöndíjat, lakás támogatást, így összehoztam magamnak egy kis albérletet és utána kihoztam egy kistestű kutyust, öregebb menhelyi kutyust, hisz egyetem mellett, munka mellett, kis albérletben egy nagy mozgás igényű fiatal kutyát kínzás tartani. És nekem nehezített pálya ugyanis egyedül, illetve most már ketten vagyunk itt, repülőn hoztam és a család 1500 kilométerre van, tehát csak magunkra számíthatok. Hidd el nekem is nagy álmom egy ausztrál vörös border szuka, én is már többször ugrottam neki hogy márpedig én akarom, felkerestem tenyésztőket, kinéztem almot, párosítást, de a kutya érdekében MOST MÉG nem. Majd egyszer... és eljön majd az az egyszer.

Úgyhogy saját tapasztalatomból mondom hogy egyetemistaként nem lehetetlen kutyát tartani pedig engem is nagyon sokan bolondnak néztek, főleg a távolság, repülős macera miatt és még is megoldottam (le is esett az álluk sokaknak). Ha valóban kutyázni akarsz, és nem riadsz vissza attól hogy vizsgák mellett is napi 4 séta és heti nagyobb mozgás akkor hajrá, keress munkát, így kitudod fizetni a lakbéredet (én nem tudok kutyás koleszról budapesten) és válassz egy kisebb társat, törpe snaci, lhasa apso, bichon, uszkár vagy hasonló keverék.

Sok sikert kívánok.

Nekem is kölyökkutyám volt főiskolás koromban, de én előtte keményen szabadnap nélkül ledolgoztam egy nyarat napi 12-14 órában, hogy összeszedjek pénzt egy kis autóra, aminek a felét apum kifizette, a másik felét meg megkerestem. Azért kötöttem a kocsihoz a kutyavásárlást, mert a kocsi simán tud a kutya második otthona lenni, így tudom hozni-vinni, és amíg órám volt, addig bent volt a kocsiban, amikor meg nem volt órám, addig meg sétáltunk, játszottunk.

Olyan órarend ritkán jön össze, hogy ne legyen a két órád közt legalább egy óra szünet, vagy ha összejön, akkor meg aznap korán végzel, és otthon tudod addig hagyni. Jól jön még egy kutyaszerető barátnő, aki tud rá vigyázni :)

Albérlet ügyben pedig nálam az volt a kompomisszum, hogy a nyócker sűrűjébe költöztem, egy 16 emeletes panelba, mert azon a környéken eleve nehéz kiadni a lakásokat, ezért könnyebben belemennek a tulajdonosok az állattartásba, meg hát nyilván ott az árak sem túl magasak. Ami még lehetőség, hogy keresgélsz olyan embert, aki saját lakásban lakik, és maga mellé keres albérlőt, ha szereti a kutyákat, akkor neki is jó, hogy van kutya a háztartásban, de nem az ő költsége, meg felelőssége.

Ha nagyon akarod, akor meg tudod oldani, hétvégén meg sulizhattok is, mert az gondolom egy bordernek nagyon kell.

Könnyebb a kölyökkutyázás suli mellet, mint meló mellet, ezt elhiheted.

Nálunk mondjuk ami még nehéz volt, hogy nehezen kelek, de reggel is kellett a nagy séta, szerencsére mondjuk volt olyan kutyás társaság a parkban, akik hajnalban kijártak, így akkor le tudtam fárasztani.