Ez normális? Vagy rossz gazda lennék?

Az, hogy ezek foglalkoztatnak számomra azt jelenti, hogy igyekszel felelősségteljes döntést hozni. Tehát nem hiszem, hogy rossz gazdi lennél. Ezeken kívül azonban még rengeteg dolog van, ami butatót jelenthet egy kutyával való együttélés során.

Mi nem ismerünk téged, nem tudjuk milyen vagy, mennyire gondolod komolyan az elhatározásaidat, ezért főként tippelünk. Gondolkodj el azon is, hogy tudsz-e kutyához méltó életet biztosítani a leendő kutyádnak. Nem csak annyi az igénye egy kutyának, hogy elvidd naponta 3-szor sétálni. Tanítani kell, a fajtársakkal való megfelelő kommunikációt ki kell alakítani, minél több inger kell hogy érje ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen (kirándulások, kutysuli, városi zajok, ingerek, közlekedés megtanulása). Ezek mellett vannak speciális, bizonyos fajtákhoz köthető igények (pl.: puli, mudi, pumi - terelni nagyon szeretnek, birka híjján akár a családot is), amikkel nem árt tisztában lenni és lekötni az ilyen irányú energiáit is.

Még rengeteg dolgot fel lehetne sorolni, de nem ez volt a kérdésed.

Én 20 évesen egyetemistaként vállaltam kutyát. Úgy voltam vele, hogy bárhogy is lesz, minden meg fogok oldani, de azért olyan nagyon nem gondoltam át.

A kutyával együtt én is felnőttem, és felnőttem a feladathoz is. Persze nálam is voltak rosszabb időszakok, mikor felelőtlenebbül viselkedtem, mondjuk mert épp zűrösek voltak a pasi ügyeim, és sokat buliztam, de mindig tudtam, hogyha megteszem, hogy nem foglalkozom eleget a kutyával, akkor megbosszulja. Nem szó szerint ő bosszulja meg persze, de ha egy-két napig csak egészségügyi séta van, akkor a kutya pörög, zizeg, egy idő után egyszerűen muszáj kifárasztani. Vagy ha kölyök korában nincs meg az elegendő mennyiségű séta, akkor húzódik a szobatisztaságra szoktatás, meg takaríthatsz utána. Ha nem neveled megfelelően, akkor rosszalkodni fog.

Ha abban 100%-ig biztos vagy, hogy ha gond lenne megoldanád, és nem keresnél kiutat azzal, hogy tovább adod, akkor nincs nagy baj. Idővel a kutya mellett úgyis rájössz, hogy mind kettőtöknek sokkel kényelmesebb ha meg van a rendszeres séta, ha eleget foglalkozol vele. Ha kutyád van, nincs olyan, hogy nincs kedved, mert rájössz, hogy rosszabbul jársz ha ellustálkodod.

De az biztos, hogy lesznek nehézségek, amikbe bele kell rázódnod, és fell kell nőnöd a feladathoz ha előbb nem, menet közben.

Egyikünk sem járt naponta háromszor sétálni hóban, fagyban, azelőtt, hogy kutyánk lett. És valószínűleg később is keltünk mindannyian mikor még nem volt kutyánk. De nagyon hamar életmóddá válik, és akkor már nem kényelmetlen, meg nincs olyan, hogy nincs kedved.

Én -kérdéseidet látva- azt javasolnám, hogy (ha teheted és van a közelben) menj el egy menhelyre önkénteskedni...

Így "lesz kutyád" is (akár több 100 is:)), de még sem leszel olyan kötött, mint egy saját kutyával, viszont meg lesz az élmény is, tapasztalatokat is szerezhetsz és az ottani kutyáknak is segíthetsz.

Ez persze csak egy ötlet.

A másik lehetőség, hogy ha ismersz olyan -esetleg- idős embert, aki nem tud valamilyen okból a kutyájával eleget foglalkozni, de szívesen venne egy kis segítséget, akkor nála is jelentkezhetsz, hogy szívesen foglalkoznál vele.

S amikor már biztos leszel benne, hogy tudod vállalni a saját kutyával járó "macerát", akkor szerezz be egy kiskutyát. Addig pedig olvasgass sokat a fajtákról (már ha fajtatisztát szeretnél) és úgy általában a kutyákról.