Rendszeres ideiglenes befogadók! Szeretnék kérni néhány tanácsot? Ha minden igaz szombattól jön hozzám a kis ideiglenes mentvény.

:-) kutyája válogatja! Ha nem agresszív, ha nem csahos ha nem rongál akkor mindegy is...

Én mindig úgy állok a kérdéshez, hogy csak átmenetileg nincs gazdája mert amúgy volt is lesz is tehát rám csak addig van szüksége míg jön érte az igazi így még nem buktam be egyet sem...vagyis egyet igen de vele olyan tökéletes az összhang közöttünk hogy nem volt kérdés hogy nálam marad. Illetve először úgy nézett ki hogy nagyon beteg nincs esély rá, hogy örökbe adjuk de szerencsére nem így lett.

Én 72 órát szoktam adni hogy összeszokjunk és kiderüljön bele illik-e az életünkbe...eddig 2 alkalommal kértem inkább másik kutyát mert nem boldogultunk egymással. Ami nekem bevállt jól le kell fárasztani őket és akkor könnyebben elfogadják az új helyzetet. Enni mindig a saját kap először és pár napig az újoncot kicsit távoltartom magamtól, nem hívogatom, nem simizgetem várom amíg ő kezeledik.

De tényleg ahogy írok és vissza-vissza gondolok mindegyik más volt.

Sok sikert, ha belejössz az ideiglenesezés igazi öröm én nagyon megszerettem.

Én mindig úgy tekintek az ideiglenes kutyára, hogy csak egy állomás vagyok az életében a boldogság felé. Persze egy kicsit mindent nehéz elengedni, főleg ha sokáig nálam volt vagy valamiért jobban megszerettem. :) Én még nem tartottam meg kutyát, bár inkább a lehetőségek miatt, mert így is több kutya gazdája vagyok, így hát állandó jellegre létszámstop van :P de ideiglenes belefér. :)

Mivel a kutya nem tudja, hogy ő itt csak ideiglenesen van, teljesen úgy kezelem, mintha család tag lenne. A szabályok természetesen rá is érvényesek első perctől kezdve. De a többi már kutyafüggő. Egy sérült kutyát nem tutujgatok sosem, kivárom, míg ő akar kezdeményezni. Amelyik gazdától jön, az más, azt lehet. De azt tudni kell, hogy a sérült kutyának is úgy tudod a bizalmát legkönnyebben megszerezni, ha első perctől hiteles vezető vagy. Ha rá van hagyva, az csak még jobban összezavarja, hisz nem elég neki a saját lelki problémája, a környezetváltozással járó stressz, még a falkavezérséggel járó felelősséget is akasszuk a nyakába? Nem, ezt nem lehet csinálni... Egyébként egy labilis helyzetben tapasztalatom szerint sokkal könnyebb a vezérséget átvenni a kutya fölött, hiszen kelőképp meg van szeppenve szegény.

A saját kutyáim már megszokták, hogy van időnként vendég, bár ez is kutya függő, hogyan fogadják. Attól is függ, hogy kan vagy szuka a jövevény. Én sosem hagyom nekik, hogy a főnökségért küzdjenek, hiszen a főnök mindig én vagyok. Ugyanakkor maguk között is el kell dönteni a rangsort. Amíg ezt meg tudják békésen oldani, addig nem avatkozok bele.

És még van egy nagyon fontos dolog, amit sajnos saját káromon tanultam meg: bármennyire is jól kijönnek a kutyák, ha elmegyek otthonról, az ideiglenest és a sajátokat mindig különzárom!!!! De ezt leszámítva teljesen úgy kezelem, mint a sajátokat, hiszen ő nem tudja mi van. Együtt sétálunk, egyszerre etetem őket és minden szabály ugyanúgy vonatkozik rá is. Egyedül tényleg annyi, hogy felügyelet nélkül nem lehetnek együtt a sajátokkal, biztos ami biztos...

Nem, nem póráz szabályra gondolok, hiszen erre a kutyát tanítani kell. Inkább olyanokra, hogy sem a sajátok, sem ő nem mehet fel az ágyamra, nem ugrálhat fel rám stb. tehát olyan dolgok, amik nem igényelnek különösebb tanítást, mert minden kutya nagyon hamar rájön magától.

Nem is értem ezt a póráz dolgot, egy olyan kutyától nem várhatjuk el, hogy laza pórázon sétáljon, amelyik életében nem volt pórázra téve, érted... Nálam volt ilyen is.

Én tanítani csak akkor szoktam, ha már otthon érzi magát és feloldódott. Addig nem nyüstölöm, pont elég stressz éri e nélkül is szegénykét.

Ha nem sérült a kutya, akkor persze, tanítsd nyugodtan bármire első perctől kezdve. Sérült kutya viszont mindig speciális bánásmódot igényel. Ha pl. láncra volt verve egy kutya, lehet még attól is bepánikol, ha meglátja a kezedben a pórázt, egy ilyentől pedig nem várhatod el első pillanattól fogva, hogy laza pórázon menjen, eleinte még annak is örülhetsz, ha egyáltalán rá tudod tenni és megtűri magán.

Nekem volt egy olyan kutyusom, aki rettegett az emberektől. Négy hónap után történt meg az áttörés, hogy örömében felugrott rám. Nála eszemben sem volt ezt tiltani, sőt örömömben el is pityeregtem magam, hogy végre van ennyi bizalma, hogy tud nekem örülni és ezt ki is mutatja. Miért törtem volna meg a kutyát azzal, hogy az első bizalmaskodását letiltom??

A vezérségnek nem az a lényege, hogy ki megy ki először az ajtón, húzhatja-e a pórázt stb., hanem pontosan az, hogy -> az általad felállított!!!!!! szabályokat <- mindig minden körülmények között következetesen be kell tartani. Aztán hogy te milyen szabályokat hozol, az teljesen rád van bízva és persze a kutyához is hozzá kell igazítani, annyit várjunk el tőle, amire képes és amit minig be tudunk vele tartatni, hogy beszilárduljon a tisztelet. Aztán később lehet újabb, nehezebb szabályokat hozni, amire a kutyát megtanítjuk, ehhez segítség a már megalapozott tisztelet.

A lényeg, hogy szabályok igenis legyenek, de benned is legyen elég rugalmasság, hogy annyit várj el a kutyától, amivel a tiszteletét ki tudod építeni, de ő is képes betartani.

Nem szabad elfelejteni, hogy a mentett kutyák sokszor sérültek lehetnek, nem ismert az előéletük és ezt mindig figyelembe kell venni és rengeteg szeretet és türelem kell, de fontos a kedves, de határozott vezetés. És azt is tartsd mindig szem előtt, hogy ő csak ideiglenes lakód...

Kicsit msélhetnél, hogy milyen kutyád van és hogy milyen lesz az ideiglensed...már ha tudsz róla és teljesen lutri vagy majd akkor dől el kit veszel magadhoz ha kimész egy gyepire vagy menhelyre?

Én spánieleket ideigleneseztetek...általában nem túl problémásak, de én így is kértem az egyesülettől. Szívesebben vállalok olyanokat akik nagy falkában nem is érzik jól magukat illetve olyanokat akik rendszeres törődést odafigyelést igényelnek.