Ideiglenes befogadók! Hogy vészelitek át amikor egy védencetek gazdihoz költözik? Az elsőt hogy bírtátok?

Állandóan ez van, és pár hétig nehéz...túl lehet élni.

Jobb, mintha haláleset miatt veszítem el őket, az biztos...

Nekem minden kutyus a szívemhez nő, megszeretem, aki nálam jár. Itt nálunk nincs menhely, így ha megtartanám őket, akkor vagy lenne már vagy 50 kutyám, vagy nem lenne hova tenni az újabb megmentésre váró kutyákat.

Nagyon nehéz elengedni őket, de szerencsére a legtöbb gazdival baráti viszonyba kerültem, és folyamatosan kapom a képeket, infókat. Így egy kicsit olyan, mintha még mindig velem lennének :-)

Hát, nem könnyű. A múltkori spanci is csak 5 napot volt nálunk, szétszedte az ajtót, ledominálta az 50 kilós golden kanomat, felfalt minden kaját és féltékeny volt ha nem őt simogattuk, mégis úgy bőgtünk mikor elvitték, mint a gyerekek..

De jó helyen van, és imádják. Később mindig könnyebb, és így jöhet más, akinek szüksége van ránk.

Hogy viselem? rosszul...

De en ezt mar lerendeztem magamba. En egy atmenet vagyok mul et jovo kozott, egy hid a rossz es a jo kozott. Nem tarthatom meg mindent hissza akkor nem tudnek tobben segiteni... Megmenten, rendbe teszem testileg lelkikeg es elinditom egy uj elet fele.

De mindig nehez, most pl. cumiztatok, hihetetlen ahogy ezek a picik kuzdenek minden egyes cseppert, tele vannak elni akarassal, kuzdenek es remenyteli nagy kek szemmel pislognak ebbe a vilagba ahol ezrevel szenvednek a allatok az emberi ostobasag es kegyetlenseg miatt. A szivem fog megszakadni mikor elmennek hisz en neveltem fel oket. De tudom hogy legalabb ok megmenekultek, az anyjuk kerek alatt vegzete, de ok eletben vannak es van eselyuk szep eletre...

Szerintem az ideiglenes befogadás kicsit olyan mint a tenyésztés, csak itt nem ismered a felmenőket de tudod mikor oda kerül a kutya mint amikor a tenyésztőnél megszületik az alom hogy te csak egy állomás vagy az életében.

De ugynúgy megnézed kinek adodo oda, ugyanúgy nyomon követed a sorsát és ha sikerül, jó gazdikat találni akkor kicsit rutinossá válsz és meg is szokod hogy az elszakadás része annak a folyamatnak hogy a kutyáid sorsát megnyugtatóan rendezni tudd.

Ne nem lehet szív nélkül gépiesen csinálni.

Megismered megszereted és baromira hiányzik mikor el engeded...ugyanakkor tudod a következőbe is bele fogsz halni mégis várod a következőt és ez erőt ad hozzá...

Én nagyon szeretek ideiglenesezni, sokszor sajnálom hogy nincs lehetőségem egyszerre több kutyát fogadni.