Kutyaséta gondok. Mit tegyek ha nagyon fél a kutyusom?
2 hónapja örökbe fogadtunk egy keverék kutyust az illatos útról. Eddig nem vihettem sétálni, mert még nem kapta meg minden oltását, csak a kertben futkosott a másik kutyánkkal. A kertet, minket és a házat nagyon gyorsan megszokta, igazi rosszaság lett. A nagyobb kutyát én minden nap viszem sétálni, egy idő után mondták hogy mikor elvittem a nagyot, a kicsi sírt utána. De hát akkor őt még nem vihettük, ki kellett várni az utolsó oltást.
Most már túl vagyunk azon is, viszont a sétálás nem igazán megy. Rettenetesen fél a póráztól, nyakörv ha van a nyakában és megfeszül a póráz, mert előreszalad, akkor már rögtön sír, lecövekel, remeg, bepisil a félelemtől. Kábé 10 métering jutottunk a háztól, tovább nem, mert rángatni kezdte a fejét és olyan éktelen hangon sírt, hogy megsajnáltam és levettem róla a pórázt.
Lehet hogy hurkot vetettek a nyakába és úgy fogták be, vagy megpróbálták megfojtani nem tudom, mindenesetre nagyon sajnáltam szegényt. :(
Van egy ismerősünk aki kutyakiképző, ő mondta hogy próbálkozzak azzal a kifutós pórázzal, hátha az nagyobb szabadságot ad neki, és nem fél annyira. Kipróbáltuk, nem ment. Aztán kipróbáltuk úgy, hogy visszük a másik kutyát is, hátha a jelenléte megnyugtatja. Így már nagy nehezen elindult, sétál a nagy mellett, viszont el nem mozdulna mellőle, és az továbbra is fennáll hogyha megfeszül a póráz akkor sír.
Akinek már volt tapasztalata hasonlóan félős, sokat bántott kutyussal, tudna írni tanácsot hogy hogyan bánjak vele hogy ne féljen?
Folyamatosan simogatom, éreztetem vele hogy nincs mitől félnie, mikor megy, mindig öt percenként rámpillant hogy ott vagyok-e még, ráadásul messzire nem hajlandó menni a háztól sem, szerintem fél hogy visszavisszük a menhelyre, vagy otthagyjuk valahol. :(
A másik pedig, a családom miatt (sokáig dolgoznak, plusz mozgássérült is van) csak én tudom sétáltatni a kutyákat, ami nem baj, viszont felvet egy két problémát. Folyton összegabalyítom a pórázokat, mivel nem egyforma tempóban mennek, a nagy kicsit gyorsabb, a pici szalad utána, ráadásul folyamatosan egymás előtt, keresztbe, kasul. Kerestem a neten rá tippeket hogy kell két kutyát egyszerre sétáltatni, de ez, számba véve a pici félősségét és pórázfélelmét, sajnos nem olyan egyszerű.
Esetleg valaki tudna segíteni akinek volt már hasonló?
Nagyon szépen köszönöm.
válasza:szia:)
hát a leírtak alapján tök jól csinálod, szerintem adj még időt a kicsinek...
most még azt hiszi, valami rossz történhet vele, de idővel rá fog jönni, hogy melletted nincs mitől félnie...
majd amikor látod, hogy lelkileg megerősödött, kezdheted a pórázos nevelést (mész vele, mindig az egyik oldaladon legyen, és ha húz vagy lassít, finoman megrántod a pórázt és LÁBHOZ!)
de addig is az lenne a legjobb, ha van rá lehetőséged, hogy olyan helyen sétáljatok, ahol el lehet engedni a pórázról...
(nyugi, idővel meg fogja szokni a pórázt, de én most még azzal várnék, amíg lelkileg ennyire labilis szegénykém)
amúgy az én egyik menhelyi kutyám is ilyen volt, ő az emberektől és autóktól pisilt be és kapott "sokkot".
ha fél, azt szokták mondani, ne vegyünk róla tudomást, de szerintem ilyen menhelyi kutyáknál pont hogy jó, ha megnyugtatod, kedvesen beszélsz hozzá és simogatod...
csak így tovább!:)
válasza: válasza: válasza:Először is: le a kalappal előtted!
Nagyon nagyra becsülöm azokat az embereket akik menhelyről fogadnak magukhoz kutyát!
Nagyon jól csinálod, így kell mindig éreztesd vele hogy ott vagy, dicsérd.
A pórázos gondra én csak egy megoldást tudnék javasolni: lehet kapni dupla pórázt (2 kutya sétáltatására), aminek csak egy fogantyúja van, de 2 külön póráz része. Így nem fognak talán összegabalyodni és a kicsi is megnyugszik hogy a nagykutya mellett sétálhat.
Igen, azt én is hallottam már hogy ilyenkor nem szabad simogatni meg minden, mert csak megerősítem a félelmében, csak nem tudom, vajszívű vagyok lehet, de ilyenkor nem bírom nézni ahogy sír. :(
Az udvaron még nem gyakoroltam vele, de ki fogom próbálni.
A dupla póráz jó ötlet, szerintem szerzek egyet, hátha. Mert ha együtt szeretnek sétálni akkor ez a jövőben is hasznos lehet.
Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek! :)
válasza:Nemrég egy kutyust kellett gazdihoz vinnem, és mivel nincs autóm, így gyalog indultam vele. 1 éves forma kutyus, olyan 20 kilós, és még sohasem volt rajta póráz. Vonaglott, visított, csapta magát a földhöz, én meg csak húztam, szó nélkül, mintha misem történt volna. Egy fél utcát végig vonaglott, mire rájött, hogy úgysem adom fel. Utána szépen jött láb mellett.
Nem hülyeség, amit előttem írnak, nem szabad vigasztalni, mert azzal csak azt érezteted vele, hogy valami rossz történik. Tudom, kegyetlenül hangzik, de nem szabad még csak tudomást sem venni róla. Meg fog tanulni előbb utóbb sétálni bármilyen módszerrel sétálni, de ennél a módszernél nincs gyorsabb, és ráadásul az eredmény is jobb lesz, mint a vigasztalós módszerrel.
válasza:első vagyok
igen, igaz, hogy a vigasztalás nem jó, mert tényleg megerősíti a félelmet.
DE! más a helyzet egy megkínzott, menhelyi kutyánál...
vigasztalni nem szabad pl. tüzijáték alatt...
de az, hogy ilyen bizonytalan, hogy állandóan a gazdájára néz, és visszajelzéseket vár, még nem félelem.
teljesen jól csinálod, nyugodtan rábízhatod magad az ösztöneidre, mert helyén van a szíved, úgy látom.:)
csak türelem kell és szeretet, semmi más...
sajnos, akiknek nincs olyan jó érzékük a kutyákhoz (?), sokszor bizonytalanságukban abba a hibába esnek, hogy orrba-szájba okosítják magukat sok szakkönyvvel, vagy hasonlóan okosok jó tanácsaival.
ez nem baj, ez is egy megoldás, és le a kalappal azelőtt is, aki ennyi energiát fektet a kutyákkal való bánásmód elsajátításába...
de egy dolgot rendszeresen kifelejtenek a nagykönyvekből:
a kutyát jóvá lehet szeretni.
Te szerintem járd továbbra is ezt az utat, annak a kiskutyának erre van szüksége, nem rideg távolságtartásra.
így is tudni fogja, hogy te vagy a falkavezér.
ha mégis "uralomra törne", annak örülj, mert onnantól kezd helyre billenni a kis lelke - majd akkor ráérsz ilyen távolságtartó módon viselkedni vele.:)
További sok sikert!:)
válasza:Igaza van annak,aki azt mondja,hogy nem szabad nyugtatgatni, simizni,ha sír. Tapasztalat. Nálam volt egy ilyen kutyus ideiglenesben,és sajnos a lehető legjobban sikerült elcsesznem így. Mindig megsimiztem,levettem róla a pórázt,ha sírt. Pár hónap alatt odáig jutottunk,hogy annyira megerősítettem benne,hogy a póráztól félni kell,hogy a látványától is bepisilt,a kapun rettegett kimenni.
Felhívtam egy kutyakiképző ismerősőmet,és ő is azt javasolta,hogy ha megáll, rántsak rajta,és menjek tovább. Kegyetlennek tűn,felugrott,dobálta magát, visított, harapott. 2 ilyen után gyönyörűen jött, nem félt többet.
De tény,hogy az a 2 alkalom maga volt a pokol.
válasza:a kutyát csak egy vezető tipusú ember és az ösztönösen értelmezhető szabályok segíthetik... minden liberális hülyeség csődöt mond egy frusztrált-félős menhelyes ebnél
ezt a kutyát egy 'falkavezérnek' újra kell szocializálnia (megmutatni neki, hogy nincs semmi félelmetes a világunkban) ...nem árt szakember segítségét kérni ha már ilyen problémás ebet vállalt be hozzáértés nélkül...persze ez nem baj csak egyedül valószínüleg csak a problémákat mélyiti el
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!