Szerintetek befogadhatom?

Nekem is kistestű kutyám van, az unokaöcsém mellette nőtt föl. A gyerkőc most 2 és fél éves, imádják egymást a kutyámmal:)

Soha semmi baja nem volt, pedig előfordult párszor, hogy a kutya szájon csókolta:D A Te gyerkőcöd sem annyira kicsi már, hogy ne érintkezhetne a kutyussal.

Ez inkább úgy van, hogy amíg nagyon kicsi a baba, addig nem szabad odaengedni. Onnantól, hogy már magától mozog, jár, nyugodtan barátkozhatnak, persze felügyelet nélkül nem szabad hagyni őket.

De ma már mindketten tudják, hogy mit szabad és mit nem a másikkal szemben.

Azért ne vegyél magadhoz kutyát, mert annyira sajnálod. Majd lesz neki más gazdája.

Akkor szerezz be kutyát, ha úgy érzed, hogy nem bírsz kutya nélkül élni. Akkor meg nem lesz kérdés, hogy mit fog szólni a gyerek és a kutya egymáshoz.

Akiteki válaszával (mint általában) egyetértek. Arra készülj fel, hogy egy kutya szinte olyan, mintha lenne még egy gyermeked azzal a nehezítéssel, hogy ő nem embernyelven beszél.

Eleinte komoly gond lesz a szobatisztaság (hogy a gyerkőc ne másszon bele a pisibe) illetve a játékok elosztása gyakorlatilag a lehetetlen számba fog menni, azaz simán elképzelhető, hogy egyszer a gyerek rágja a rágókát, másszor a kutya ha nem vagy eléggé résen. Ilyen pici gyerek még simán csórja a kutya játékát és ilyen pici kutya is a gyerekét.

Na meg nem tudom, hogy hogyan tudod megoldani, hogy legyen a baba mellett elég időd arra, hogy a kutyával (külön) is eleget is foglalkozz. Persze sokmindenbe bevonható a baba is, sétáknál pl. meg tudod tanítani a kutyust a babakocsi mellett menni, de nem kevés energiát és időt igényel az, hogy olyan kölyökkutyád legyen aki első szavadra szót fogad, sőt lehetőleg akkor sem rosszalkodik ha épp nem tudsz szólni, mert nem oda nézel. Amit a gyereknek elég százszor elmondani, azt ezerszer kell a kutyának.

Gondold át, hogy belefér-e neked ennyi idő és energia árán, illetve hogy akarsz-e tudsz-e áldozni a kutyára 5-10 év múlva is.

Ha alaposan megfontoltad, és úgy döntesz bevállalod, akkor tényleg öröm lesz látni ahogy együtt cseperednek, de ha nem vagy benne teljesen biztos, akkor könnyen lehet, hogy idővel iszonyatos teher lesz a kutya, és vagy nyelsz miatta és csinálod akkor is, de közben szenvedsz miatta, vagy feladod és akkor rosszabbul járt a kutyus, mintha még most kölyökként máshoz került volna.

Az előttem szólók jól összefoglalták a dolgot.

A gyerek-kutya összeállítás nem probléma, a családi fényképalbumunkban ahány képen csak kisgyerekként szerepelünk, mindbe belelóg valahol egy skót juhász és/vagy egy labrador.

A kisgyereknek meg lehet mondani, hogy nem szabad cibálni a kutyát, hagyni kell pihenni, amikor álmos, stb. Megtanulják, mit szabad és mit nem. (A macskára ez fokozottan igaz. Nekem anno a cicánk magyarázta el elég vehemensen, hogy a macskák nem szeretik, ha megszorítják őket.)