Sose bántátok meg, hogy ivartalanítottátok a kutyátokat?

Most komolyan kedves kérdező, menhelyen dolgozol(??) és ki mersz jelenteni olyat h "annyira szép és különleges keverék, hogy kellett volna legyen utódja. És biztos nem kerültek volna az utcára, simán el tudtam volna ajándékozni őket"... Ezt ugye te sem gondolod komolyan??? Azt ugye tudod - vagy legalábbis sejted - h a menhelyen lévő kutyák jelentős része is "jó helyen" kezdte az életét. Akinél megszülettek nem ilyen életre szánta a legtöbbjüket...és mégis ott kötöttek ki. Az meg a másik, h ha a "kölykeid" gazdijai közül csak kettő gondolkodik úgy h "de olyan édes, különleges, cuki stb aaz ő kutyája, legyenek már utódai" - az megint két 4-5-6os alom. Így a te önző gonolatod nyomán megszületne 2-3 éven belül kb 15 kiskutya, akik utána már kontrollálatlanul szaporodhatnak - mivel a kölykeid kölykeit még talán nyomon tudsz követni, ha nagyon akarsz, de utána már akkor sincs ráhatásod az eseményekre amint a kölykök kikerültek tőled. Arról meg már nem is beszélek, h 15 újszülött kiskutya 15 már megszületettől veszi el a gazdihoz jutás lehetőségét.

Ezen kívül a legtöbb esetben még a tudatosan tenyésztett fajtatisztáknál sem biztosítható h a kölykökben a szülők általunk kedvelt jó tulajdonságai visszaköszönnek.

Pl. ők alomtesók - ugyanaz az apa és az anya:

[link]

[link]

[link]

Arra akarok ezzel rávilágítani, h EGÉSZEN BIZTOS ha lennének is kölykei a kutyádnak azok semmiben sem lennének különlegesebbek, mások, jobban a te kutyádra hasonlítók, mint egy hasonló kvalitású, menhelyről örökbefogadott kutya. Max a te kis önző lelkedet simogatná a gondolat, h a te volt kutyád vére csörgedezik az ereiben.

Az én keverékem is a világ különlegesen szép és még különlegesebben hiperintelligens. Mégis ivartalan, mert tudom, h ő reprodukálhatatlan.

Valamint az örökbefogadott labradorom, aki olyan durván tehetséges az agilityben, h 3x volt világbajnokságon, bordereket maga mögé utasítva. Tudom, h soha-soha nem lesz még egy ilyen agility géniusz labradorom, mégsem fordult meg soha a fejemben h kölykei legyenek, mert tudom, h nem ezen múlik. Ivartalan ő is.

Egy kutyát nem a külseje miatt szeretünk. Lehet, hogy a következő kedvenced egy nagytestű fekete rövid szőrű kutya lesz...

Nekem is vannak a menhelyről kedvenc kutyáim, de egyik se hasonlít az elpusztult kutyusomra (még csak kicsit se, jellemre se). Nem is keresem őt egyikben se. Mindegyik más miatt szeretnivaló.

Én csak azt bántam meg, hogy nem ivartalaníttattam időben. Ha egy évvel korábban elviszem, talán nem lett volna emlődaganata és még mai is élne. Hiába van itt két lánya meg az unokái, akkor sem az a kutya, akit elvesztettem. Olyan többé nem lesz senki kutyája, még ha klónoznák is, mint akit keresni akar benne.

Soha többé nem várok vele sem lustaságból sem anyagi okokból. 6 ivartalanított kutyám van itthon és nemsokára még kettőt viszek. Mindent megteszek, hogy ne legyen soha többé ilyen eset.

"De azt nem tagadhatod te sem, hogy kicsi, hófehér, Bichon szerű keverékeket nem nagyon lehet taláni menhelyen"

akkor most kezdjük el tőle gyártani???