Hogyan tudnék változtatni azon, hogy ne stresszeljen?

Ha beszélsz hozzá, halk, inkább kicsit magas hangon tedd. A mély hangot mérgesnek érzi sok kutya, és eleve szorong tőle. Aztán ha foglalkozol vele, guggolj le, hogy kisebbnek tűnj, ne hajolj rémisztően fölébe, és ne teljes mellszélességgel mutasd magad neki, hanem kicsit oldalvást. Ha simogatod, akkor ne a tarkóját és a marját, hanem a szügyét és a torkát érintsd meg (lehet, hogy hülyeség, de ismertem egy kutyát, majd' összepisilte magát, ha hozzányúltunk, kivéve, ha a szügyét simogattuk, mert akkor kénytelen volt felszegni a fejét és kihúzni magát, és úgy látszik, már a puszta testtartás is megnövelte az önbizalmát).

Játssz vele rongyozó, huzavonázó, vadászós játékokat, és hagyd, hogy ő nyerjen, vagyis a végén elcipelhesse a "zsákmányt". És foglalkozz vele minél többet, járj vele sokat sétálni, hogy megtanulja, veled biztonságban van, és megvéded a világ rémségeitől.

Nálam a sokkterápia vált be. Van egy kutyám, akit úgy hoztam vissza, hogy kézfélő volt. Mint később megtudtam, ketrecbe zárták és ütötték a rácsot. Ha valaki bejött a kertbe, ordítva menekült előle. Pórázra vettem, elvittem a legforgalmasabb belvárosba és aki arra járt, azzal megsimogattattam. Nem azonnali a hatás, de 3. alkalommal már nem menekült, sőt magától odament idegenekhez.

Az itthoni betojást meg úgy oldottuk meg, hogy alapból hangosabban beszéltünk hozzá, hogy szokja, ez nem bántás.

Az a baj, hogy ezek elég összetett dolgok, ezért kérdeztem az alapokra, a falkavezérségre, mert ha az elején tisztázzuk, hogy az oké, akkor lehet tovább menni, de anélkül meg sokkal nehezebb minden. Szóval lehet lepontozni, de ez fontos körülmény.

Amúgy meg én nem igazán tudok általános tanácsot adni félésre, szerintem kvázi lehetetlen is. Néha az óvatos, lassú szoktatás segít, néha a sokkterápia, néha a figyelmen kívül hagyás, de ez leginkább az adott szituációtól és a kutyától függ, így távolból semmiképp nem javasolnék semmit, mert esetleg csak rosszabb lesz a helyzet... A saját kutyám is mindentől rettegett, amikor elhoztam, de sikerült helyrerakni, nem egységes módszerrel, hanem mindig azzal, ami szerintem épp célravezető volt. De ehhez ismernem kellett a kutyát, meg kellett háttértudás, anélkül macerás. Talán érdemes lenne szakemberrel konzultálnod. Meg hát persze türelem is szükséges, a lelki sérült kutyák gyakran csak hosszú évek alatt jönnek rendbe. Az enyémnek is fél évig tartott, mire át tudtam lépni rajta, mert egyébként rettegett a lábaktól. A kezektől is eleinte, de arról már a menhelyen leszokott.

Egy biztos dolgot tudok mondani, bár az sem univerzális, de pl. a lába fogdosását szépen meg lehet vele oldani: klikker. Ha már tudja, hogy a klikker jót jelent, akkor szép óvatosan hozzáérsz ott, ahol még nem fél az érintéstől, és klikkelsz, aztán mész egyre lejjebb a lábán, és mindig klikkelsz, amikor hozzáérsz és ő nyugodt (nem akkor, amikor remeg, mert akkor a rettegést erősíted benne). Így szépen lassan meg lehet neki mutatni, hogy az érintés jó. Itt egy videó, ami hasonló témával foglalkozik, a karomvágáshoz szoktatják hozzá rajta a kutyát: http://www.youtube.com/watch?v=MuXwKqXTBsE

Ez a kutya persze nem remeg, de az elv ugyanaz: pozitív élményeket társítani a lába fogdosásához :)