Mit kell tenni egy ilyen kutyával?

Szia,

Elnyerni a bizalmát és szeretni.

Szépen lassan felhízlalni az ideális súlyára. Amit megfelelő, prémium vagy legalább középkategóriás táppal való etetéssel vagy úgy tudsz elérni, hogy te magad főzöl neki (rizs hússal és zöldségekkel). Eleinte napi többször kis adagokban etetni kezdve az ajánlott napi adag több részre osztásával, majd folyamatosan áttérni a napi 2 etetésre kicsit nagyobb mennyiséggel.

Ez persze csak a kórosan sovány állatokra igaz (az említett vizsla pl.).

Egy "sima" menhelyi kutyust lehet egyből naponta 2x etetni.

Napi rendszeres foglalkozást (séta, játék, tanulás) igényelnek. Igazából ugyanúgy kell bánni a többségükkel, mint bármely más kutyával, amelyik nagyon sovány annak csak az etetésére kell figyelni, na meg nem leterhelni, mert amit hízna azt le is mozogja.

1) Központozzál. Ha mondatokban fogalmazol, elkülönítve a mondatrészeket is, sokkal könnyebben megértjük, mit szeretnél.

2) Mi a problémád tulajdonképpen? Van kutyád, ráadásul menhelyi, ha jól értettem, tudod mivel jár egy bizonytalan múltú állat.

3) Arra mérget vehetsz, hogy azt a kutyát nem adják oda neked, amíg csak adakozó kezdből akarod magadhoz venni. Azért akard azt a kutyát, mert vizslát szeretnél tartani, és bevállalod, hogy a múltja miatt több és szakszerűbb foglalkozást igényel.

Na, mondom, rossz helyre tettem magamnak a vesszőket, és máris nem értem, mit akarsz :D

Szóval a bizonytalan hátterű állattal az van, hogy nem tudod, milyen problémákkal fogsz szembe kerülni a múltja miatt. Viszont ha van elég tudásod, akkor ez nem is számít annyira, mert megoldod. Ha biztosítasz neki egy olyan otthont, ahol jól érzi magát, ahol van egy falkavezére, és tudod kezelni a félelmeit, rossz szokásait, akkor ugyanolyan normális kutya lesz belőle, mint bármelyik másikból. Ha hamagtól ezt nem tudod megtenni, akkor sincs baj, vannak szakemberek, akik segítenek neked újra "összerakni" a kutyát úgy, hogy ember meg nem mondja róla, hogy milyen körülmények közül került hozzád.

Ha menhelyes kutyát fogadsz be, attól függően, hogy mennyi időt töltött ott biztos felvilágosítanak a kutya állapotáról. Soknak közülük úgymond semmi baja és viszonylag gyorsan megszokják az új helyet (ez általában max 2hét, kivéve ha egy teljes mértékben lelki sérült kutyát viszel haza, de ezt nem javaslom). Sok menhelyre, ha megvan a kiszemelt kutyus elviheted a sajátod és megnézhetitek hogy viselkednek.

Nekem már több menhelyes és befogadott kutyám is volt, az általad említett újraszocializációval semmi gondom nem volt. Párszor eligazítást tartottak a régi kutyák, hogy ki az úr -csak ha szükséges volt-, de itt se vérre menő harcra gondolj.

Menhelyes kutyával sokszor azért könnyebb (ha felnőtt), mert már egy kialakult jelleme van amiről képet kaphatsz az ott lévő gondozóktól, illetve ha meglátogatod a kutyát.

A nyakamat rá, hogy előbb fog elkelni, mint a biztos otthonból leadott kutyák. Nem csak neked van messiáskomplexusod (bocsánat a kifejezésért, nem sértés akart lenni, nekem is van ilyenem :P), sokan direkt sajnálatból választanak állatot.

A legjobb példa erre, hogy amikor született nálam egy kölyök (nem kutya, de a faja lényegtelen), és kiderült, hogy születési rendellenessége van, kicsit zizis, talán drága állatorvosi kezelésekre fog szorulni és rövid életű lesz, hirtelen ezren jelentkeztek érte. Attól lett különleges, hogy "hibás", ez emelte ki a többi kölyök közül, ezért akarta mindenki őt. Az emberek ilyenek, felkarolják az elesetteket :)

Menhelyen egyébként találhatsz rosszabb állapotban lévő kutyát. Nem arról beszélek, hogy 8 kiló a vizsla, hanem hogy nem meri hagyni a kutya, hogy emberek hozzányúljanak, a simogatásra nyújtott kéz elől is elhajol, mert a kéz számára az ütést jelenti... Vagy öregen, betegen leadták, és ugyan élhetne még pár évet, de a gazdája nélkül egy menhelye annyira depressziós, hogy esélye sincs a gyógyulásra... Vagy simán csak fekete színű, átlagos alkatú, megugat mindenkit, mert a többitől ezt látta, és van még tíz ugyanolyan a szomszéd kennelekben, jó eséllyel sosem lesz gazdája, vagy csak évek múltán... Na, rájuk tényleg nem figyel senki. Ezeket fotó alapján nem látod, ki kell menni és meg kell velük ismerkedni, de hidd el, ott vannak tucatszámra.