Mit gondoltok erről?
Lehet hogy nem pontosan ebbe a kategóriába illik, de még is csak kutyás kérdés.
2 éve egy kutyatámadásban eltört a kutyám gerince, a műtétek és kezelések ellenére nem sikerült lábra állítani és végül elkellet altatni. Lehet nevetséges de ez számomra tragédia volt, sajnos az életem nem éppen egyszerű, és az a kutya volt a kapaszkodóm. Azóta sem sikerült megemésztenem, rendszeresen eszembe jut, újra és újra átélem az egész balesetet, és az utána való küzdelmet, a doki szerint jók voltak az esélyei még sem sikerült, lehet hogy valamit elrontottam, vagy talán túl hamar feladtam, elvihettem volna őt másik specialistához, vagy megpróbálhattam volna a kerekes szerkezetet.
Persze a múlton változtatni nem tudok, de még sem hagyj nyugodni hogy a dolog, és akárhányszor meglátok állatvédő fórumokon egy gerincsérült kutyát mindig összeszorul a gyomrom. Nehéz megmagyarázni de úgy érzem ez egy bennem fejezett dolog, nekem feladatom hogy lábra állítsak egy lebénult kutyát. Eddig akinek csak beszéltem erről mind hülyének néztek, de tényleg úgy érzem hogy addig nem fog ez az érzés elmúlni amíg be nem fejezem amit lekezdtem.
Vagy ez már nagyon erőltet pszichológiai belemagyarázás?
Hogyan lehet hát feldogozni egy ilyen balesetet, ami vizuálisan is kísért, hisz a szemem láttán kapta el őt a másik kutya, a vérében úszva rohantam állatorvoshoz, éjszakákat virrasztottam át vele, takarítottam, masszíroztam, tornáztattam, hetekig küzdöttem érte és végül a karomban aludt el. És ezek a képek kísértenek folyamatosan.
válasza:Nem tudom eldönteni mi a szomorúbb: részt venni egy gerincsérült kutya mindennapjaiban, látni ahogy egyik nap jobban van, a következő nap rosszabbul, várni a műtétre, várni a műtét utáni javulást, majd látni a visszaesést, vagy olvasni egy igazi gazdi történetét. :(
Nagyon érdekes hogy szeretnél segíteni egy ilyen kutyának. Talán azért, mert úgy érzed, rajtad is múlt hogy a kutyád nem épült fel. De hidd el, ha valakin, hát rajtad biztosan nem múlt, viszont múlt az orvosok szakértelmén, a kutya élniakarásán, erején és sajnos mindez kevésnek bizonyult. Nagyon sajnálom. :(
Nekünk van egy ilyen kis csöppségünk és egy cseppnyi reményünk, hogy valaha is felépül és gazdás lesz. Az orvosok már mindent megtettek érte és mi is annyi időt szakítunk rá, amennyit csak lehetséges. A kutyus élni akar, tehát nincs más hátra, mint előre.
válasza: válasza:Szia!
Szerintem vágj bele és ments meg egy kutyust. És reméljük, hogyha nem is múlik el, de enyhülni fog a fájdalmad. Én drukkolok Neked!
válasza:Azért nagyon rizikós azt ajánlani, hogy fogadjon be egy ilyen kutyát (már ha egyáltalán örökbeadják, amire elég kis esélyt látok), hiszen nagyon könnyen érheti újabb csalódás. Ezek a kutyáknak nagyon szomorú a történetük és amellett, hogy minden apró próbálkozás, lábra állási kísérletnek úgy örül az ember, hogy madarat lehetne vele fogatni, igazi embert próbáló feladat nap mint nap velük lenni.
Az ideiglenes befogadást támogatom lehetőleg olyan kutya esetében, ahol jók az esélyek és kölcsönös a szimpátia és a bizalom az örökbeadó és a befogadó között, illetve különösebb gond nélkül tartható a személyes kapcsolat.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Azóta örökbefogadtam egy 9 éves félszemű bántalmazott kutyát, és szeretem őt, dolgozom a rehabilitációján, de még sem ugyanaz, nem gerinc sérült kutya akit én állítok lábra. Örökbefogadni második kutyát nem szeretnék több okból is (lelki, fizikai, anyagi...) De az ideiglenesezésen komolyan gondolkodom, bár félek, rettegek hogy esetleg megint nem sikerül, de lehet hogy még is ez segítene az "elengedésben".
válasza:Megértelek...nekem 2 éve bénult le a kutyám,végig jártuk az összes lehetséges orvost,mindent kipróbáltunk,de sajnos nem tudtak rajta segíteni.Maradt a kutyakocsi,azóta is vígan száguldozik vele.Nem tagadom az elején borzasztóan nehéz volt így látnom a kutyámat,de meglehet barátkozni ezzel a helyzettel is.Mindenért kárpótol,hogy látom így is boldog.
Én is ha meglátok egy ilyen kutyus akár csak képen,megdobban a szívem,de nem rossz értelem.Belőlem nem sajnálatot vált ki mint a legtöbb emberből.Ha tehetném akkor magamhoz venném az összes lebénult kutyust,de addig is a próbálom elfogadtatni őket,mert még sajnos nem úgy néznek rájuk.
Ha úgy érzed akkor vegyél magadhoz ideiglenesen egy kutyust,de gondold végig,mert minden gerincsérülésnél benne van a pakliban,hogy nem fog lábra állni.Nehogy azt is a saját kudarcodnak fogd fel.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!