Mit tegyek? Vonyít a kutyám!
Egy hónapja hoztunk el egy menhelyről egy 10 hónapos, kis testű keverék, ivartalanított szukát. Szálkás szőrű tacskóra hasonlít, de hosszabbak a lábai. A menhelyen direkt őt ajánlották, mert már volt örökbe fogadva lakásba 6 hétig, de visszavitték "költözés miatt", ott állítólag szobatiszta volt, jól beilleszkedett. Mi nagy társasházi lakásban élünk, de nappal mindketten dolgozunk, ezt a menhelyen is elmondtuk, de biztattak, hogy ő nagyon nyugodt kutya, nem lesz gond. Ehhez képest a szomszédok elmondása szerint ahogy elmegyünk 8-kor, vonyítani kezd, és nem hagyja abba, amíg haza nem érünk 4-5 körül, közben mindent szétszed. Reggel 30 percet, este 1,5 órát sétáltatjuk, és szabadidőnkben minden percet vele vagyunk, tanítgatjuk, neveljük, már ilyen rövid idő után erősen kötődik hozzánk. Minden ide vonatkozó irodalmat elolvastam a neten, a legtöbb helyen azt írják, ez azért van, mert nem vagyok falkavezér. Én ezt nem igazán hiszem, mert a kutya (magától) előreenged az ajtóknál, jól behívható, pórázon szépen megtanítottuk sétálni, amikor mi eszünk, ő sohasem kunyerál, hanem félrehúzódik és lefekszik. A tanácsoknak megfelelően távozáskor és hazajövetelkor rá sem nézünk vagy 10 percig, nem búcsúzkodunk. Rengeteg játéka, rágókája van, olyan labdát is vettünk neki, amit tele lehet pakolni száraztáppal, és játék közben folyamatosan szóródik ki belőle, elvileg órákig eljátszik vele a lakásban hagyott kutya. Ezt estére kifogyasztja, de mégis vonyít végig a szomszédok szerint. Egy 10 nm-es helyen van olyankor, mikor mi elmegyünk, mert sok helyen írták, fontos, hogy kis helyre legyen leválasztva, mert ez is megnyugtatja. A fekhelyére egy használt pizsifelsőmet tettem, mert mások szerint ez válik be, de semmi... Sok kutyás ismerősöm van, aki egész nap dolgozik, de ugyanez a probléma náluk vagy nem is létezett, vagy megszűnt pár hét alatt. Nekem is volt már korábban ugyanebben a lakásban egy kutyám, akivel soha nem fordult elő hasonló.
A szomszédok persze teljesen kivannak, eleinte nem hittem nekik, mert amikor mi hazajövünk, a kutya mindig csendben van, de két alkalommal előfordult, hogy délelőtt jöttem haza, és mindkétszer rajtakaptam, hogy elviselhetetlenül hangosan üvölt, arénázik a kutya. Végső elkeseredésünkben beszereztünk állatorvostól egy korszerű, természetes anyagokat tartalmazó kapszulát, a neve Calmex, amit kifejezetten szeparációs szorongásra fejlesztettek ki kutyáknak, és Amerikában jól bevált. Nekünk ez sem segít semmit (egy szomszédot ráállítottam, hogy "tegyen jelentést", de a kutya ugyanúgy őrjöng).
Nagyon imádjuk, nem akarjuk odaadni senkinek, de ha ez így megy, kénytelenek leszünk... :( :( :(
válasza: válasza:Én nem vagyok szakértő, de arra tippelnék, hogy nem mozog eleget a kutyus. Próbáljatok hamarabb felkelni és munka előtt többet lent lenni vele. Ilyenkor az lenne a legjobb, ha minél többet futkározna, esetleg labdázzatok vele. Én úgy tudom, hogy a kutyák ilyen esetekben is hasonlóan viselkednek, de ha elfárad, akkor aludni fog.
Nekem 4 hónapos kutyusom van és eleinte nálunk is probléma volt ez, de amióta többet vagyok lent vele, mintha elvágták volna.:) Vagy esetleg kutyaovi/kutyasuli segíthet még. Remélem megoldódik a probléma és nem kell megválnotok tőle!:)
válasza: válasza: válasza:Igen ez egy eléggé kellemetlen szitu.
Ezzel a vonítással sok mindent kifejezhet a kutya.
Gazdi hiánya- unalom-bánkódás-bezártság. Rossz szokás.
Lehet, hogy a menhelyi körülmények végett vált vonítóssá.
Talán vagy magától is abbahagyja, vagy te jössz rá, hogy mitől hagyja abba. Próbálj meg minden tőled telhetőt.
ha nem akkor marad egy vonítós kutyád.
válasza:Nagyon köszönöm a hasznos válaszokat!
Ma az egyik válaszoló tanácsára szabadon hagytuk mozogni a kutyát a lakásban, és nem nyúlt semmihez! Ez szerintem már nagy eredmény ahhoz képest, hogy az első két hétben mindent cafatokra tépett, amit csak ért! De azt nem tudom, vonyított-e, mert az amúgy jelentést tevő szomszéd ma elutazott (csak nem a kutya elől menekült...?).
Az utolsó válaszolónak: egyre gondoltunk! Tegnap este felvettük a kapcsolatot egy "kutyapszichológussal", akivel a jövő hétre időpontot fogunk egyeztetni! Ő nagyon biztatott, hogy sikerülni fog a dolog...
válasza:Az első válaszadó, javasolta, hogy engedjétek szabadon a kutyust és bevált! örülök neki.
Nem érdekes, hogy pont ő áll 0%-on? Ez sokat elárul a lepontozók értelmi színvonaláról.
Gondoltam, hírt adok a fejleményekről, hátha ez segít másoknak! 2 hete járt nálunk a "kutyapszichológus". Elmagyarázta, hogy a kutyánk szeparációs szorongását úgy tudjuk legjobban leküzdeni, ha nagyon lefárasztjuk szellemileg, ez ugyanis eddig hiányzott, hiába sétáltattuk sokat. Ez azt jelenti, hogy minden reggel és este tanítjuk különböző dolgokra jutalomfalattal. Előtte is próbáltuk persze tanítani, de a hagyományos módszerekkel (pl. ülni úgy, hogy lenyomtuk a hátsóját, és akkor kapott jutalomfalatot), de nagyon nehéz tanítványnak bizonyult. Ő bemutatta nekünk, hogy tanítsuk meg lefeküdni a leggyorsabb módszerrel, vagyis ne mi nyomjuk le fekvő helyzetbe, hanem a lábai alá betolt jutalomfalattal vegyük rá, hogy saját magától lefeküdjön. Így már néhány próba után megtanulta a fekvést, míg a mi módszerünkkel az ülés egy hét gyakorlásba is beletelt. Mindent úgy kell neki tanítani, hogy ne kényszerrel, hanem magától tegye meg. Azóta kézjelekre, hang nélkül is teljesíti az ülést, fekvést, két lábra állást, pacsizást, labdát visszahozza. A pszichológus azt is mondta, növeljük a reggeli sétát 40 percre, mert a 30 kevés. Emellett egyszer gyakoroltunk is a kutyával úgy, ahogy mondta (és ahogy az egyik válaszoló is tanácsolta), vagyis távozást színleltünk, majd elbújtunk a folyosón. A kutya 2 perc múlva elkezdett nyüszíteni, majd vonyítani, ekkor berontottunk az ajtón és jól összeszidtuk. Ezt megismételtük még egyszer, akkor már csak épp hogy nyüszített kicsit, ismét leszidtuk. Harmadik alkalommal nem adott hangot, akkor bementünk és megdicsértük. Azóta többször próbáltuk, hogy elmegyünk és hallgatózunk, de nem vonyított többé. A szomszéd azt mondja, hogy néha még szokott napközben, de sokkal kevesebbet.
A westie-t nagyon sajnálom. Olvastam, hogy idős kutyáknál nagyon gyakori a szeparációs szorongás, főleg környezetváltozás (költözés) után. Egyébként ilyen nyakörvre én is gondoltam, de most talán mégse lesz rá szükség. Olvastátok a Jan Fennell féle Kutyapszichológia könyvet? Mi az ott leírtakat is alkalmazzuk, pl. az "öt perces szabály": ha hazajöttök, akármilyen lelkendezve fogad a kutya, nem szabad ránézni, hozzá szólni. Vetkőzz le, főzz egy kávét, bírd ki, hogy nem törődsz vele. Ezzel kifejezed neki, hogy te vagy az alfa, a vezér, és ő csak akkor jöhet oda, ha te szólítod. 5 perc után hívd magadhoz, innentől foglalkozhatsz vele. Ha még nem olvastátok, szerintem egy próbát megér, mert lehet, hogy a kis westie is falkavezérnek képzeli magát a családotokban... :) Nem tudom, ilyen idős kutyáknál is beválik-e, de azért meg lehet próbálni!
Írj, hogy bevált-e a nyakörv, kíváncsi vagyok rá!
Ui.: igen, 0%-ot kapott az első hozzászóló, pedig a kutyapszichológus is azt mondta, engedjük szabadon az egész lakásban, mert az előszoba túl ingerszegény egy ilyen okos, fiatal kutyának...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!