Miért nem bírják felfogni a kutyások, hogy NEM MINDENKI SZERETI A KUTYÁKAT?

Ez különben nem csak szeretetről meg nem-szeretetről szól, hanem lakott területen köteles a kutyáját pórázon tartani. Különben szabálysértést követ el. Másfelől viszont az állattartó köteles úgy tartani az állatot, hogy az másokat ne zavarjon és ne jelentsen veszélyt senkire nézve.

Különben, a lovamhoz is oda szokták engedni, de akkor már nem tudom, mit szólnának, ha a ló például véletlenül rátaposna a kutyára, miközben az acsarkodva ugrál a ló körül.

Mert rengeteg kutyatartó carik bele, hogy a kutyája mit csinál...nem nevelik, így visszahívni sem tudja...nálunk is a Duna-parton sokan a kutyájuk mögött 50-100 méterrel kullognak, a kutyájuk meg már odarohant hozzánk. Jó esetben csak játszani akar, de sokszor előfordult, hogy kötekedett az enyémmel és majdnem balhé lett belőle :(

Én mindig láb mellé hívom az enyémet, ha nagyon előrefut és jönnek szemben, vagy mennek előttünk emberek, főleg ha kisgyerekkel...

Nyáron, amikor a part menti réten összejövünk sokan 8-10, de akár 15 kutyával délutánonként, akkor a legtöbb gazdi dumál, partizik, kutyák meg mennek a szélrózsa minden irányába...sokszor játék közben gyerekek mellett robognak el, idős embert löknek fel majdnem...én azért nem tudok jóízűen beszélgetni ilyenkor, mert fél szemmel mindig a kutyámat lesem.

Bár bevallom, hogy néha előfordul, hogy labda dobásakor későn veszem észre az embereket, és tőlük kb. 10 méternyire fut el Argos a labdáért...ilyenkor egy mosolygós "elnézést" csodákat tud művelni :D

Én vissza szoktam hívni, de sajnos nem ez a jellemző.

Nekem is van olyan mint Szilvinek, h túl későn veszem észre az illetőt és sajnos már repül a bot, akkor én is egy elnézést-el szoktam zárni, ne hibáztassa azért a kutyát, mert én vok a béna :)

Velem pont fordítva van. Miért nem bírják felfogni az emberek, hogy a kutyám nem köztulajdon? :-)

Én csak pórázon sétáltatom, elengedni utcán nem szoktam. A sétánk abból áll általában, hogy haladunk másfél métert és megállunk, mert valaki kérés-kérdés nélkül elkezdni simogatni a kutyát. Így másfél méterenként megállás van, és poroszkálunk, mint a mozgássérültek. A 15 perces sétából lesz egy 2 órás séta. Ha rászólok valakire, kő kövön nem marad, el vagyok hordva mindennek. De ha gyerekre szólok rá, akkor apokalipszis következik, rám támad egy pereputty. És hiába nem állok meg mikor simogatják a kutyát, az idegesít, hogy kérés nélkül megsimogatják. De amúgy meg legtöbbször megállok, mert a kutya megáll.

Azért nem kell gorombának lenni. Ha kedvesen azt mondja, nem harap, te is mondd kedvesen, hogy de te azt sem szereted, ha nyálas lesz a ruhád vagy szőrös, és megkéred, hogy hívja el. Köszönöd.

:)