Tudom hogy sokszor tették fel ezt a kérdést. Miért nem engedik a szüleim a kutyatartást? Főleg anyukám nem engedi!

Mert óriási felelősség és anyagi vonzata is van, aki tisztességesen tart állatot.

1. Csinálj végig úgy két hetet próba képpen, hogy napi 3x elmész sétálni reggel-délután-este jó fél vagy 1 órára, ha esik az eső, ha vihar van, akkor is.

2. Számold ki, hogy mindezeken felül mennyibe kerül az állatorvosi költség félévente, évente, mennyibe kerül a kutya etetése havonta, számolhatsz az ivartalanítás költségével is.

3. Egy kutyát tanítani, nevelni kell, ha te nem értesz hozzá, szakemberre kell bízni, az további költség.

4. Számolj azzal, ha el akarsz menni szórakozni, nyaralni, kirándulni, bárhova, akkor napi 3 sétát és etetést kire tudod bízni, kinek van rá ideje.

Szóval egy állat tartása idő és pénz kérdése is, amit nyilván a szüleid is látnak.

Sajnos nekem nem egy ismerősöm hagyta 1-2 év után rá a szüleire a kutyáját, mert nem ért rá, tovább tanult más városban, esetleg elköltözött otthonról...

10-15 évre kell előre gondolkodni.

Azért nem engedi mert 100% biztos benne ,hogy egy pár hónap után megunod a kutyát és neki kell majd gondozni ,etetni ,sétálni vinni és ehhez semmi kedve és anyagilag is megterhelő. Ismerősi körben ,számtalan példa volt erre.

Menj dolgozni és saját pénzből vegyél kutyát, etesd ,gondozd, akkor szerintem nem lesz kifogás.

Olyan családba születtem, ahol a kutya alap volt. Mindig volt legalább 3kutyánk, de az 5 sem volt ritka. Szerencsére a szüleimnek nem olyan volt a felfogása, hogy vagy kutya vagy gyerek.

Otthoni sajátom akkor lett mikor az egyik ránk sózott/ ajándékba kapott kölyök kiválasztott gazdájának. Onnantól kezdve -az anyagi részétől eltekintve a dolgoknak- nekem kellett 100%-osan ellátni. Takarítani utána, tanítani, sétáltatni, etetni, bevásárolni neki, állatorvoshoz vinni... Meg kell mondjam nem kis falat volt, rengeteg lemondással járt.

De arra rendesen megtanított, hogy felnőtt fejjel ne pillanatnyi fellángolásból akarjak kutyát, hiszen hiába nem élet az élet számomra kutya nélkül, amíg nem váltak megfelelővé a körülmények ahhoz, hogy be merjek vállalni egy kutyát, addig nem tettem. Pedig éveken keresztül egy nagy üresség, hiányérzet volt bennem kutya nélkül. De megérte várni.