Ismertek a felelősségteljes kutyatartáshoz kapcsolódó idézeteket?

"Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?

Pierre Magnan"

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.

Gene Hill"

"Amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott."

"Bárcsak tudtam volna..., hogy egy kiskutya legalább annyi gonddal jár, mint egy csecsemő.

Thomas Saille"

És egy vers is:

Zelk Zoltán: Kivert kutyák siratója

Kutyus, kutyácska, árva kiskutya,

be kegyetlen gazdád az éjszaka!

Bújnál lábához: dermedt kőküszöb

bérházak kőküszöbjei között,

vinnyognád néki: Csontig fáj a tél…-

ostor felel, vad ostor, a szél.

Nyalnád kezét te, volna csak keze,

néznél szemébe, volna csak szeme!

S volna szava, lesnéd, megértenéd,

nem mint a szolga, nem mint a cseléd

de úgy, mint a lihegő szeretet,

ki hogy szeressen, azért született.

Látom bordáid, éhednek jegyét

és szőrödön a tél jeges lehét,

kenyérhéj, csont csitítaná éhedet,

kályha tüze is remegésedet,

ám jobban vágysz te oly szót, s oly kezet,

mely elcsitítsa nagyobb éhedet,

éhed a szóval szóló száj után…

Kutyus, kutyácska, árva kiskutyám,

milyen szörnyű volt az az éjszaka,

milyen megverten mentem én haza!

Hiszen ha sajnáltalak volna csak,

de fölfogtam, tudtam fájdalmadat…!

A kivert kutyák kínját tudtam én,

melyet nem enyhit írként a remény,

hogy holnap tán majd másképpen leszen,

nem vet számot a hűvös értelem.

Csak szűköl, vinnyog, mert nem érti meg,

miért nem lel gazdát a szeretet?

S kutyákkal népes lett az éjszaka…

ezer kivert társad kísért haza!

Kiket, mint téged, nem felejthetek:

zöld rémülettel lobbanó szemek,

ezernyi kín, ezernyi vinnyogás -

kis, kóbor lélek, nékem megbocsáss!

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

Antoine de Saint-Exupéry- A KISHERCEG

"He is your friend, your partner, your defender, your dog.

You are his life, his love, his leader.

He will be yours, faithful and true, to the last beat of his heart.

You owe it to him to be worthy of such devotion."

-- Unknown