Hogyan kezdjek neki?

Van egy 1,5 éves, kan kínai kopasz kutyám (powder puff), és sajnos gondok vannak a behívással. Négy hónaposan került hozzánk teljesen szocializálatlanul, halálosan rettegett mindentől, emberektől, kutyáktól, egyszerűen mindentől. Ő az első kutyám, nagyon sokat vártam rá és mélyen beleástam magam a kutyás életbe. Szépen fokozatosan hozzászoktattam mindenhez, elkezdtünk járni kutyaoviba, egy tündéri, szófogadó kutya gazdája voltam. (miután befejeztük az ovit, már nem jártunk tovább) Mindenhol póráz nélkül sétáltunk, engedelmes feladatokat csináltunk, stb... Egészen a kamaszkor kezdetéig. Elkezdett szemtelenkedni, nem jött első szóra, de akkor még magabiztos voltam, és határozottan léptem fel minden engedetlenségnél, és legrosszabb esetben is 3. hívásra odajött. Aztán egyszer egy séta alkalmával (el volt engedve) találkoztunk egy macskával. Hívtam, de nem jött. Elindultam felé, hogy most büntetés lesz, mire elkezdett futni, üldözte a macskát. A nevét kiabálva futottam az ellenkező irányba, mire megtorpant, hátranézett, de aztán futott tovább. Elvesztettem szem elől, és kétségbe estem, hogy bármi baja történhet, és elindultam utána. Itt követtem el életem legnagyobb hibáját. A macska felszaladt egy fára, és a kutya csak hosszas tortúra után volt hajlandó odajönni. Borzasztóan dühös voltam, úgy éreztem, hogy akár fizikailag is képes volnék bántani csak ne tegyen ilyet még egyszer... (egyébként soha nem vertem meg , vagy bántottam a kutyát)És nagyon leszidtam (második óriási baklövés). Hazamentünk, és minden ment tovább, de ezután már nem bíztam se benne, se magamban. Amikor elengedtem, végig rettegtem, hogy nehogy macska legyen a közelben, és újra megismétlődjön ami egyszer megtörtént. Ezek után a kutya nem fogadott szót nekem, pofátlankodott, én pedig nagyon elkeseredtem. A városban nem engedtem el, csak ha kimentünk a tanyánkra a szántóföldön volt szabadon. De ott is néha úgy elrohant, hogy kilométerekről kiabáltam, és mindig visszajött, de csak úgy, hogy megállt egy méterre, aztán megint elrohant. Mostanság már nem ennyire rossz a helyzet, beláttam mit rontottam el, és próbálom kijavítani a hibát. Újra klikkerezek vele itthon, és most ott tartunk, hogy bármilyen feladatot megcsinál, de a behívás még nem megy jól. Kint a tanyán szoktunk gyakorolni, és hihetetlenül ügyes, a behívás is javult. Most már kb 10-ből 6-szor visszajön, de néha így bekattan, vagy nem tudom hogy mondjam, és olyankor se lát, se hall, csak rohan, és észre se vesz. Elrohan a fasor végéig, aztán visszajön, de az elrohanást nem tudom megakadályozni. szeretném ugyanazt a kutyát, aki régen volt! De egyben félek is a kudarctól, hogy mi lesz ha nem sikerül. Hogyan tehetném tökéletesen behívhatóvá? Bár valóban sokat fejlődött, de még nagyon messze vagyunk a tökéletestől...