A pár napja örökbe fogadott kutyám rám támadt etetés közben :- ( Mit tegyek vele?

Kösssz :-) nem egyszerű az egész. Volt egy kutyám, 11 évig élt velünk. Talált kutya volt, szóval nem tudni pontosan hány éves volt. Hatalmas volt, gyönyörű, kedves, imádni való. Néhány hónapja derült ki, hogy csontrákja van. Több orvosnál jártunk egyik sem javasolta a műtétet és az azzal járó következményeket, mert tudták, hogy nagyon szar helyen van és csak a szenvedését hosszabbítanák meg. pár napja, hogy elaltattuk. Azt hittem én is bele halok. Annyira szarul voltam, hogy leírhatatlan. Napokig sírtam és hánytam. Közben jött ez az egész, hogy a közelünkben lévő sintértelepen egy csomó kutyát kiírtak altatásra. Azon nyomban mentünk megnézni őket, először nem is akartunk kettőt, csak egyet, de megbeszéltük a férjemmel,hogy igazából elfér kettő is. Munkaidőn kívül mentünk, de azért örültek nekünk. Jó szándékkal igyekeztünk összeválogatni úgy a két párt, hogy jól kijöjjenek egymással. Vagy két órát próbálkoztunk, ki kivel jön ki. Ez is borzasztó volt ,mert az ember szíve szerint az összeset elhozná és a mi döntésünkön múlt, hogy ki kerül hozzánk. Végül több kutya menekült meg, mert így, hogy a kennelek felszabadultak, nem altattak el aznap egyet sem. Most ez megint egy nagyon nehéz helyzet, hogy problémás lett az egyik kutyus. Nem azzal a céllal hoztuk el, hogy vissza kerüljön, ezt nem szeretnénk. Annyi fájdalmat megéltünk az utóbbi időben, hogy nem szeretnénk még többet. Bízom a kutyaiskolában.

Azt elfelejtettem leírni, hogy mikor rám támadt, apósom nagyon meggyepálta. Utána direkt nem foglalkoztam vele, direkt a másikat simogattam csak. Ha eddig nem is volt féltékeny, most biztos az lett a társára, lehet, hogy ma meg ezért rontott rá. Ezt így felfogtam, csak nem akarok rontani a helyzeten. Ezzel most eggyel több lett a megoldandó probléma.