Emlődaganat - műtét vagy nem?

Az enyém 7 éves, pár hónapja vettük magunkhoz, és tele volt daganattal! De ő nem volt ivartalanítva...

Még a petefészkei és a méhe is cisztás volt.

Kivágták az összeset, ivartalanították, most jól van.

Én is nagyon félek, hogy kiújul, remélem nem fog.

Mondjuk nekem azt mondta a doki, hogy nagyon jól bírja az altatást, már volt előtte is altatásban, ezért bíztunk benne, hogy nem lesz baj.

Nehéz helyzetben vagy, csak gratulálni tudok, hogy ilyen felelősségteljes gazdi vagy!

Szerintem kérj konzultációt egy másik orvostól is, aztán össze tudod vetni az érveket-ellenérveket!

Én csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani. Ugyanebben a cipőben jártam a kutyámmal, megműttettem, és a kórházban meghalt. Az a helyzet, hogy itt csak rossz döntést lehet már hozni. Hagyod, hogy a daganat végezzen a kutyával, vagy az altatással, vágással, vérzéssel, esetleg a rákos sejtek oxigénhez jutásával és aktiválódásával kockáztatod a kutya életét? Négy orvosnál jártam vele, mindegyik határozottan a műtétet javasolta, s a daganatot könnyen kimetszhetőnek minősítették. Csináltattam CT-t az áttétek kizárása miatt, ultrahangot az egyéb szervek állapota miatt, vérképet az általános állapota miatt, s minden eredmény a műtétet támasztotta alá. A kitűzött időpontig immunerősítőt kapott, speciális tápot a daganatra való tekintettel és Pí vizet. Jó kondiban lévő, egyébként egészséges németjuhász volt, még ha 10 éves is. A kora miatt az Állatkórházba vittem, ahol géppel altatnak, tehát a műtét közben folyamatosan megfigyelhető az állapota. Úgy éreztem, mindent megtettem a siker érdekében, mégis csak a holttestét kaptam vissza.

Ha nem műttetem meg, biztos, hogy ennél tovább él. Hogy milyen minőségű életet, az persze egy másik kérdés. Mint ahogy az is, hogy akkor hogyan távozik, vajon melyik esetben szenved kevesebbet. Nagyobb felelőtlenségnek éreztem benne hagyni a daganatot, s felkészületlenül várni a daganat okozta halált, mint szakemberekre bízni az eltávolítását. Esélyt láttam az élete meghosszabbítására a műtéttel. Ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, lehet, hogy másképp döntenék. Lehet, hogy jobb a kutyának, ha a megszokott környezetében, a szerető gazdi mellett élheti le, ami még hátravan, mint lelketlen környezetben, egy ketrecbe zárva, idegenek között magához térni az altatásból, s aztán viselni, ami jön. Sehol egy simogató kéz, egy megnyugtató hang, egy ismerős szag...

Nem csak orvosokkal, hanem kutyatartókkal is beszéltem a betegségről. 1-2 hónappal a műtét után a legtöbbnek meghalt a kutyája. Egyetlen gazdi számolt be sikeres műtétről, az ő kutyája másfél évvel élte túl a műtétet, s tulajdonképpen másban halt meg.

Az én kutyám szélsőségesen szerencsétlen volt, hogy még a kórházból sem került ki. Nem tudom, miért érdemelte ezt, amikor egy ritka jó lélek volt. Fészekből kipottyant kismadarakat mentett, de engem is vigasztalt, ha szomorú voltam. Szófogadó, jámbor, kiegyensúlyozott kutya volt, és nagyon jó anyuka.

Még friss az élmény, és rettenetesen fáj...